Otthon soha nem voltam lusta dolgozni.Szerettem mosogatni, bármivel bíbelődni.Most összeköltözés után, hogy ketten vagyunk a párommal, mindig úgy érzem,hogy felesleges amit csinálok,és mindennek unva állok neki. Ezt mi okozhatja?

Ja, így már más. Az gáz ha nem segít semmit. Miért sok nőnek megszokott gyűlni a baja, kiegnek, mert rájuk szakad minden. Azért egy háztartás vezetés nem olyan egyszerű.

Beszéld meg vele, mert így csak rosszabb lesz. Mondjuk azt nem igazán értem, hogy miért mondod hogy minden rendben van köztetek amikor van egy ilyen probléma.

Persze, hogyha nincsenek kommunikálva a dolgok meg elnyomod magadban úgy tűnhet hogy nincs probléma közben meg csak nincs kimondva.

Nekem például ez okozza a motiválatlanságot. Hiába vagyunk ketten, egyenrangú félként, valahogy mintha mindig csak nekem kellene menedzselnem a háztartást. A páromnak is van igénye a rendre, de képtelen megtartani és soha nem jut eszébe magától, hogy elvégezze a heti takarítást. Akkor se, ha én nem csinálom meg, akkor se, ha emiatt hetekig nincs kitakarítva a lakás egy része. Néha felszívja magát és megcsinál egy részfeladatot, és olyankor úgy kezeli, mintha óriási megerőltetést végzett volna el, nem az alap feladatát. Nekem pedig ez borzasztó demotiváló, hogy miért kellene nekem magamtól takarítani és rendet tartani, ha ő sem teszi ezt meg, illetve nem vigyáz a rendre.

Én abban látom a megoldást, hogy elfogadom végre, hogy a menedzselés az én feladatom (ami nem azt jelenti, hogy több házimunkát végzek, sőt!), és feketén-fehéren kiosztom kinek mi a dolga, és el is várom tőle, hogy megcsinálja, illetve természetesen magamtól is elvárom, hogy megcsináljam, amit magamra osztottam.

Pedig én simán nem csinálnék semmit, de engem nem zavar a putri. Én pislogok utoljára.

Esetleg az ő cuccaival nem törődsz. Magadra főzöl, neked van tiszta ruhád, ő meg menjen haza az anyjához.

Ha nem ért a szóból sokadjára sem, akkor ideje mérlegelni hogy szeretnéd-e ezt egész életedben elviselni.

Vagy tégy úgy ahogy az előző írta, hagyd a francba az ő cuccait, főzzük magadra, mosogasd el a saját cuccaid.

Én szakítanék.

Most képzeld el, hogy gyereked lesz tőle és semmiben nem segítene ugyanúgy, de még a kicsi körül se!

Már terelgetted, már voltak belőle viták, akármit tehetsz ő egyszerűen egy lusta disznó, te meg egy buta cseléd.

Jó neked, hogy unszolni kell, hogy hiába játszmában vettél részt őt akkor se érdekelte? Ráadásul nem is értékeli a munkád?

Szerintem ezen nem lehet változtatni másképp, mint kiiktatod őt az életedből örökre!

16. mondja jól, még azzal kiegészíteném, hogy olyan opció is létezik, felmondasz a munkahelyeden, hogy főállású háziasszony legyél, és ezzel egyidőben átmentek teljes közös kasszára, és az ő fizujából élsz meg te is. Akkor főállásban vezetheted a háztartást, anélkül hogy el kéne járnod melózni máshova, és többé nem fogtok veszekedni, mert egyértelmű lesz, hogy az a te dolgod, és lesz is rá energiád.

Vagy, még egy másik opció, ha ketten együtt jól kerestem a munkahelyeiteken, hívtok heti 1X takarító bácsit, vagy nénit.

Próbáld meg azt a verziót majd meglátod mekkora veszekedés, balhé lesz belőle ezt borítékolható.

...