Ki hogyan van közös kasszán a párjával? Számotokra ez hogy néz ki?

Mi úgy oldjuk meg, hogy a közös költségeket jövedelemarányosan fizetjük, vagyis ha pl. a párom keres 300-at, én pedig 400-at, akkor 4:3 arányban osztjuk fel a közös költségeket. A maradék pénzével pedig mindenki azt csinál, amit akar.

Macerásan hangzik, de nem az. Minden közös költséget kártyával fizetünk, így hó végén elegendő csak a számlakivonatból kiválogatni, hogy mi volt a közös költség, és azt felvinni egy Excel táblába, ami ki is köpi, hogy kinek mennyit kellett volna fizetnie, ehhez képest ki mennyit fizetett, mennyi a különbözet, és azt utána havi egyszer odaadjuk a másiknak.

Havonta körülbelül 10 percnyi időráfordítást kér, cserébe soha egy fél mondat erejéig sem vesztünk össze pénzügyeken, mert ezt mindketten igazságosnak gondoljuk.

Nekünk eddig úgy volt, hogy a rezsit teljesen felesben fizettük, a bevásárlást meg mindig éppen az, aki elment vásárolni.

Most úgy lesz, hogy lesz egy közös pénz, amibe mindketten ugyanannyit teszünk, és ebből megy majd a rezsi, a kaja és ha kell valamit venni itthonra.

A fizu egy része szinten megy kozosbe, de az ilyen “utazós” alapba, ami nyaraláshoz vagy hirtelen kiadáshoz van, aztán a fizu fennmaradó részével mindenki azt csinál, amit akar.

Közös bankszámlánk volt, mindkettőnknek hozzáférési joggal, saját bankkártyával. Gyakorlatilag mindent a számláról fizettünk. Hol ő keresett többet, hol én, soha nem volt enyém vagy tied. A számlát én kezeltem, de a kiadásokat mindig megbeszéltük, közösen döntöttünk. Egy tanács: közös bankszámlát úgy kell nyitni, hogy mindkét félnek egyforma hozzáférési joga legyen. Bármi történik (pl. haláleset), ne zárolják a számlát. Ehhez azért az kell, hogy megbízzunk egymásban.

N

Úgy néz ki, hogy nem néz ki sehogy.

Sosem érdekelt, mennyi költ, keres a párom, nem azért vagyok vele, hogy kicentizzek egy idegőrlő, konfliktusokat generáló marhaságot.

Akik már ilyen százalékokban, forintokban mérnek egy kapcsolatot, régen eltemetett dolog az egész.

Utána meg jönnek ide tanácsot osztogatni, hogy élj...

Saját vállalkozásunk van így nincs enyém vagy tiéd. A pénz bent van a szekrényben. Nagyobb kiadásokat így is úgyis közösen intézzük.

A napi vásárlásokat vagy a csekkek befizetését nem jelentem be

Közös kasszán vagyunk, de nincs közös sázmlánk.

A pénz - akárki kereste - közös. A pénz ami elment, nincs élesen számon tartva, hogy ki költötte el, melyik számláról.

Akármelyik számlán is van a pénz, az mind közös még úgy is, hogy nem is tudjuk használni egymás számláit. Ha valamelyikünknek elfogyna a pénze a számláján, akkor simán kérhet átömlesztést. Igaz, ez ritkán fordul elő.

Van egy táblázat, amiben mindne kiadást trackelünk 5 éve, havi lebontásban, kategóriákra bontba. Pl a szórakozásnál van komment mező, íg ylátni, hogy melyikünk költötte, de nem a név, hanem az esemény van ott.

Így pl az ha valamelyikünk nasit vesz magának, a közös Étel kategóriába kerül.

Közös ügyünk a közös pénzünk, márpeidig mivel házaosk vagyunk, mindne megkeresett pénz közös vagoyn.

Ha egy-egy kiadás nagyon megugrik, pl az Étel kategória 130 fölé megy, akkor megbeszéljük, hogy hol lehetne kissé visszavágni a dolgot.

Technikailag egyébként egy excel fájlról van szó Google Drive-on amit mindketten tudunk szerkeszteni.

Van benne egy "havi cél" mező, ami be van állítva egy adott összegre. Pl 200. Ha januárban kereken 200at takarítottunk meg, akkor februárban is 200 lesz. Ha januárban csak 190et takarítottunk meg, akkor februárban 210 lesz a cél, de ha januárban 220at, akkor februárban csak 180.

Azaz minden esetben korrigál a cél arra, hogy év végén átlagosan 200 legyen a cél.

Ha hozzuk a célt, igazából nem problémázunk azon, hogy mire ment el a többi pénz. Ehhez persze megfontolt és motiváló cél kell, nem olyan amit akkor is tudunk teljesteni, ha elverjük mindenünket.

De ha a cél meg is van, persze figyeljük a ketagóriákat, mert tök fölösleges nagoyn sokat költeni az egyikre, ha meg lehet oldani jobban is.