Miért jellemzők inkább nőkre, hogy hiába abúzús kapcsolatban vannak, mégis ragaszkodnak ahhoz?

Pszichologusok szerint nagy humbug az áldozathibáztatás és a lealjasabb támadás is.

A traumakötés az egyik ami magyarázza.

Nem akarják elhinni ami megy vissza akarják állítani a kezdeti állapotot.

(Pl megnyered a lottót, elszálltan örülsz aztán meg mondjuk elveszik hogy á téves, ekkor jön az hogy nem fogadod el a reált, nem hiszed, ez lehetetlen es rohangálsz az állapotot visszacsinálni, visszakapni a pénzed)

Megvan pazichologiailag is a tényállas, hogy átlagban 3szor r szer is visszamennek mire le tudnak válni mentálisan.

Ez mellett önvédelem is van és nagyfokú félelem.

Szakításnál van a legtöbb gyilkosság ez a legnagyobb krízis egy bántalmazó mellett. Aki lelép az az életével játszik. Ezt a rettegést egy laikus soha nem is fogja érteni.

Használhatod ám a bántalmaz szót, mert az abúzáltól csak még retardáltabbnak hangzol.

Azt meg felejtsd már el végre hogy a nők gyakrabban abúzálják a férfiakat lelkileg, mert ez nincs így, hiába írod ki kéthetente.

A kérdésre meg feleslegesnek tartok választ adni, mert nem őszinte kíváncsiságból kérdezted, hanem egy rosszindulatú kis démon vagy, aki direkt hülyének nézi az áldozatokat :~)

"A szakítás nem mindig jelenti a

párkapcsolati erőszak végét. A legtöbb

gyilkosság például azután történik, hogy

az áldozat kilépett a kapcsolatból. Ezért

nagyon fontos, hogy szakítás előtt az

áldozatok beszéljenek valakivel, akiben

megbíznak – különösen, ha a bántalmazó

meg is fenyegette őket."

[link]

36.oldal

"A bántalmazó kapcsolatból való kilépés ténylegesen veszélyes lehet. Az érintettet nem szabad

a kapcsolatból való kilépésre biztatni kockázatfelmérés nélkül. Sok bántalmazó a szakítás után

fokozza az erőszak mértékét, számos gyilkosság is ilyenkor történik, és ez alól a fiatalok kapcsolatai

sem kivételek."

[link]

111.oldal

"Egy kutatás szerint a a bántalmazóval való szakítás hét-

szeresére növeli annak valószínûségét, hogy a bántalmazó férfi megölje a bántalmazott nôt. Fôleg a válást

követô két hónapban mutatható ki statisztikailag a gyilkosság kockázata."

[link]

Nehéz ezt külső szemlélőnek elmagyarázni. Benne lenni sajnos egész más, és ha pici gyengeség is van benned, ami miatt nem lépsz le már az első red flagnél (én talán túlzottan hittem benne, hogy ő az igazi és ignoráltam az intő jeleket), elindulsz egy lejtőn lefelé.

Esetemben pl. konkrét fizikai bántalmazás nem történt, de más jellegű igen, bőséggel. És ezeknek a ténye csak akkor tudatosult bennem, mikor már távol voltam tőle, és elkezdett tisztulni a kép. Sajnos a befolyása alatt hagytam, hogy porrá rombolja az önbizalmam, leépítse minden magabiztosságom. Elhittem neki, hogy csúnya vagyok, úgysem kellek senkinek, örüljek, hogy vele vagyok... - azóta ledobtam 20 kilót, stílust váltottam, és hipp-hopp találtam pasit is, sokkal jobbat.

Nagyon kemény volt úgy eljönni, hogy nem volt hol laknom, pedig nekem nem volt gyerekem, és szerencsére nem is fenyegetett meg, hogy maradjak. Szimplán csak bizonygatta, hogy semmit sem érek egyedül. A közös pénzünket mind benyelte, gyakorlatilag egy fillér nélkül cuccoltam el.

Ismétlem, az enyém még egy könnyebb eset volt, nem ütött meg ("csak" fenyegetett vele), érzelmileg zsarolgatott, a pénzt ő kezelte (az enyémet is, hosszú sztori, de úgy alakult, hogy közös számlánk volt), és volt olyan, hogy akaratom ellenére mászott rám... szóval azért volt baj.

Ha belegondolok, hogy mennyivel nehezebb lehet, ha valakit az életével fenyegetnek... ezt a fajta kiszolgáltatottságot csak az érti, aki átélte. Sajnos félhet annyira egy ember, hogy visszamenjen a bántalmazójához. És ezen kívülről is borzasztó nehéz segíteni, hiába mennek ki a yardok is egy családi balhéhoz, ha elmondja a bántalmazott mi történt valójában, utána kap még egy kört.