Ha még sosem éltem együtt férfival és évek óta egyedül élek, akkor mennyire lesz nehéz kompromisszumot kötnöm most egy ilyen helyzetben?

Szerencsére az élet úgy hozta, hogy megtaláltam azt, aki velem tervez, akivel én tervezek és akivel össze tervezünk költözni. Viszont én évek óta egyedül élek. Sosem kellett alkalmazkodnom senkihez 18 éves korom óta. Nagyon előtte se, mert a szüleimmel nem kellett kompromisszumokat kötnöm, magától jött, hogy “elviseljük” egymást. Na most tudom, hogy a párkapcsolat nem az elviselésről szól, hanem a szeretetről. És akit szeretsz, azt nem nyűg elviselni. Én szeretem a páromat és jelenleg azt érzem, hogy őt úgysem fogom nyűgnek érezni. Alig várom, hogy ezt meglépjük.

Viszont, ha visszaemlékszek, ha bármi okból kifolyólag napokat együtt kellett töltenem másokkal, a végén az idegeimre mentek a puszta jelenlétükkel is. Igaz, beléjük nem is voltam szerelmes.

Szóval, ez van. Nagyon megszoktam a kényelmes életemet, de most a páromért és magamért is változtatni fogok. Szeretem őt és szeretnék közös életet vele.

Nagyon nehéz lesz az elején? Nem akarom, hogy ilyenek miatt bukjon el a dolog. Neki már volt 3 hosszú kapcsolata. Kettővel együtt is élt. (Az elsővel azért nem, mert még gimi, egyetem alatt volt neki).

Nekem sosem volt kapcsolatom. Vagyis, olyan komolyabb. A leghosszabb az egy 4 hónapos kapcsolat féleség volt, de ott sem éltünk együtt.

18 éves korom óta egyedül élek. Az egyetem miatt albis lettem, egy ideje meg a saját lakásomban. Gyakorlatilag idén lesz 10 éve, hogy nem kell senkihez alkalmazkodnom.