A barátom állandóan porszívózik, meg elpakol mindent. Hogy szoktassam le?

Barátod főcímdala:

https://www.youtube.com/watch?v=L_IOsLYVKkY

És nem tudsz ellene tenni semmit. Ha ő tisztaságmániás, rosszabb esetben baktériumfóbiás, akkor az is marad örökre.

Össze kéne hozni az exemmel, ugyanilyen volt xd Vagy egymás agyára mennének, vagy rájönnének, hogy ez mennyire idegesítő.

Én 13 évig nem bírtam vele, csak 3 hónapig.

#4

Pedig ott történhetett valami...

Én párom is mániákus tud lenni, ha tisztaságról és rendről van szó. Már a legelején közöltem vele, hogy szeretem én is a rendet, nem fogom szándékosan széthagyni a dolgaimat és ki is takarítok szó nélkül, de nem fogok baromságokat beiktatni az életembe, azért mert ő kattant. Megbeszéltük mik azok a dolgok, amiket túlzásnak tekintek, és ha nagyon zavarja, akkor azt neki kell megcsinálnia, mert én nem fogom. Nem akadályozom a kattanása kiélésében, és nem is szekálom, gúnyolom miatta, cserébe ő nem kényszerít, hogy én is kattant legyek. Tudja, hogy túlzás, amit csinál, de neki megkönnyebbülést okoz, akkor hadd csinálja. Egyik ilyen pl, hogy amikor kinyitja a hűtő ajtaját, minden egyes alkalommal le kell törölni a fogantyút, mert ott marad az ujjlenyomat az inox felületen. (Nem marad ott, nem tapizok semmit retkes zsíros kézzel, csak ő hiszi, hogy így van) Megdumáltuk, hogy ő nyugodtan letörölheti utánam, nem kapok rohamot, ha meglátom, de nem is fogom minden egyes kinyitás után suvickolni azt a vackot. Ez tökéletesen működik. Amíg vacsit készítek ott áll mellettem, törölgeti a kilincset, segít amiben tud és kellemesen beszélgetünk a napunkról közben. Reggel miután elmegyek otthonról, első dolga letörölni, mert tudja, hogy legalább 10x megfogtam és nem töröltem le. De így is szeret engem és én is szeretem a kattant baromságaival együtt.

A wc papír gurigát sem mindegy melyik irányban teszem a helyére, de ezzel mondjuk együtt tudok élni és képes vagyok odafigyelni rá, hogy jól tegyem fel. Minek csesszem szét az idegrendszerét egy ilyen aprósággal. Nem hagyom a cipőmet elöl, be tudom tenni a szekrénybe, cserébe ő gyakran meglep azzal, hogy kipucolja, mire legközelebb felvenném.

Amit szintén nem csinálok és ezzel tisztában van: nem törlöm le a vízcseppeket a csaptelepről, nem mosogatom el azonnal a poharamat, előbb kávézok, amikor hazaérek, és csak utána pakolom el a munkából hazahozott holmimat. Ha nem bírja elviselni ezeknek a látványát, akkor megcsinálja ő, amikor meg túl tud lépni rajta, megcsinálom én fél órával később.

Megértjük egymást, és ő is tisztában van vele, hogy nem kényszeríthet semmire, ahogy én sem kényszerítem a kattanásai elhagyására.