Hazaköltöznétek a szüleitekhez a párotoktól, ha kevés lenne a pénzetek és ételre sem jutna elég?

Te mit akarsz egy olyan pasitól, aki elnézi, hogy éhezel, miközben nálad jobban keres?

Más pasik meg magányosan verik a paplan alatt, mert nekik nem jut nő. :(

Együtt laktok, ő élvezi az életet, te meg éhezel?

Sose megyek úgy haza hogy a páromnak nem viszek kaját. Tudom mit szeret, úgyhogy ha betévedek egy boltba veszek neki is. Meg hát bevásárolni is szoktam amiből főz.

Nekem már attól is leégne a pofámról a bőr, ha az étteremben felesben fizetne egy frissen megismert nő, nemhogy attól, hogy a párom mellettem éhezzen...

34F

Tudod, hogy mi az a két dolog, ami leginkább tönkre tud vágni egy közös házartást? (Meg egyáltalán... egy kapcsolatot?)

1. Az önzőség,

2. A merevség.

Az, hogy én jaj, de jól élek, a barátnőm meg gebedjen meg, az nem szerelem. Ti nem egy pár vagytok, hanem csak amolyan... dugópajtik. Most komolyan, hol szerelem az, ahol a felek nem segítik egymást?

Az meg, hogy külön kasszán vagytok... teljesen oké. De ez hol jelenti azt, hogy egyetlen fillért sem adhat az egyik a másiknak? Mert szerintem sehol.

Mint ahogy a külön kassza nem is azt jelenti, hogy mindent fele-fele arányban kell fizetni. Lehetne mondjuk keresetarányosan osztozni. Meg még vagy tucatnyi egyéb módon.

Az, hogy ő meg mereven ragaszkodik az egyébként meglehetősen önző elképzeléseihez, jól mutatja, hogy ez távolról sem kapcsolat. Létezne a problémára számtalan megoldás. Meg lehetne oldani ésszerűbben a terhek viselését. Vagy lehetne keresni egy olcsóbb albérletet. Más településre is el lehet költözni. Vannak itt megoldások, csak a kényes kiskan a kisujját sem kívánja mozdítani, ha a kapcsolatról van szó. Számomra elég egyértelmű lenne a döntés.

"Nem várhatom el, hogy ő tartson el."

Ez nem eltartás.

Eltartás az lenne, ha te nem dolgoznál, nem lenne pénzed, és mindent, a rezsitől elkezdve a napi bevásárláson át a buszbérletedig ő fizetne.

Ez most komoly?? Milyen férfi az ilyen?

És milyen no megy bele ilyen kapcsolatba? Nem csak provokáció a kérdés?

Mi csak egy éve vagyunk együtt, és még távoli az összeköltözés, de eszembe nem jutott soha, hogy anyagiaskodjak, ha róla van szó. Eleinte volt, hogy kellemetlenül érezte magát, egyenlőtlennek vélte, hogy én többet költök kettőnkre, mint ő, de érett emberek módjára megbeszéltük, hogy mivel a kereseteink eléggé különböznek, ezért pont az lenne vele szemben igazságtalan, ha 50-50%-ban fizetnénk mindent. Azon nincs mit szégyellni, hogy épp ki keres többet, vagy kevesebbet. Lehet, hogy 5 év múlva meg ő fog kétszer annyit keresni, mint én. Akkor majd ő ad bele többet. Attól, hogy valakinek kevesebb a fizetése, még nem lesz ő kevesebb. Ha majd összeköltözünk, akkor is arra fogunk törekedni, hogy a költségeket úgy osszuk el, hogy az kb. egyenlő mértékben legyen megterhelő mindkeettőnknek. Persze, fillérezni akkor sem fogunk, nem dől össze a világ, ha nem pontosan jön ki minden keresetarányosan.

Egyébként volt már olyan, hogy nehéz anyagi helyzetben volt. Nem azt mondom, hogy azért éhezett volna, de párszor azért bevásároltam neki, hogy annyival is kevesebbet kelljen költenie. Nem éreztem volna magam jól, ha tudom, hogy bajban van, én meg nem segítek.