Hogyan kezdtetek házvételbe?

Nekem ez intő jel lenne, ha a másik nem tesz bele semmit a közös otthonba. Nagyon gyorsan kitenném a szűrét.

Ezt a felállást maximum úgy tudnám elképzelni, ha a párom tanul, és én veszek egy ingatlant. Teljesen az én pénzem, az én hitelem, de 100% a tulajdonjog is.

1.Elhunyt az idős, magányos, gyerektelen rokon

2.Az anyám megörökölte a lakását

3.Odaadta nekem

True story.

Tedd ezt t-t-t-te is!

Már házasok voltunk, szóval _technikailag_ minden megtakarításunk közös volt, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy ugyanannyit tettem bele, mint a férjem. Főleg, hogy amíg nem vettük meg, addig először albérletben éltünk (ő fizette, én akkor még diákmunkából kb a bevásárlásokat tudtam -részben- finanszírozni, szóval olyan sokat nem tudtam beleadni a közösbe), aztán anyósomnál, ami egyébként egy szuper lehetőség volt és így tényleg megdobta a megtakarítható pénzeinket, de hát ahhoz sem volt sok közöm (most sincs, mondjuk). Ekkor már házasok voltunk és én is normál munkában dolgoztam, de pályakezdő frissdiplomásként nem mondhatnám, hogy különösebben sokkal járultam hozzá a közös kasszához. Amim volt, azt igyekeztem mind bedobni a közösbe, de hát na, az nem volt valami jelentős az ő fizetéséhez képest (programozó).

Amikor meghalt apám, akkor örököltem nagyjából 2 milliónyi kp-t, azt beleraktam az önerőbe, de addigra már ennek sokszorosa volt a számlánkon, bár tény, hogy egy kis mozgásteret adott a hitelfelvételi procedúránál, kicsit nyugodtabbak voltunk, hogy nem kellett _annyira_ kicentizni azt a 20% minimális önerőt, amit előírnak a szabályok. De az én számlámról vonja a bank a hitelt azóta is, szóval _technikailag_ én fizetem a törlesztőt, így egészen kiegyenlítettnek érzem a helyzetet.

Mindketten nagyon tudatosan igyekeztünk spórolni és keresni a lehetőségeket a házvásárláshoz, nagyonnagyon vágytunk már a közös, független otthonra és hát a gyerekvállalást is részben ettől tettük függővé (ez még a babaváró előtt volt, a CSOK-ot meg nem akartuk felvenni úgy, hogy azt se tudtuk, lehet-e egyáltalán gyerekünk, nemhogy 3-ra egyből bejelentkezni). Ez a tudatosság egyébként minden anyagi célunkban megmutatkozik, amikor eldöntjük, hogy milyen konkrét dolgot szeretnénk elérni (ilyen nagyobb dologra gondolok, mint a ház, autó, ilyesmi), akkor mindketten elkötelezetten igyekszünk megtenni mindent, ami a hatalmunkban áll, hogy minél előbb megvalósíthassuk.

Eleinte albérleten gondolkodtunk, mivel nyilván előbb jobb lett volna kipróbálni, hogy tudunk-e együtt élni. De egy év keresgélés után sehol nem találtunk olyan albérletet, ahova jöhetett volna a három kutyám. Illetve egy hely volt, de nagyon messze, munkahelyünk sem lett volna, elég lutri.

Úgyhogy végül beadtuk a derekunkat a házvásárlásba. Fiatalok vagyunk, és bár mióta dolgozunk (mindketten érettségi után inkább dolgozni mentünk továbbtanulás helyett) mindig félretettünk valamennyit, összesen 4,7 millió Ft önerőnk volt. Így indultunk neki. Szintén egy év keresgélés, emelkedő ingatlanárak, reménytelenség. Végül találtunk egyet elég olcsón, ami ráadásul pár éve lett teljesen felújítva és minden igényünknek megfelel, mondhatni tökéletes. Azonnal lecsaptunk rá. Nem volt biztos, hogy elég rá az önerőnk, ezért lett volna olyan opció, hogy az én szüleim valamennyit adtak volna bele, aztán majd visszafizettük volna, de erre végül szerencsére nem volt szükség a hitelnél. Maradt is valamennyi, viszont nem várt költségeink lettek, úgyhogy mégis rászorulunk valamennyi szülői támogatásra.

22/L, 26/F