Együttélés alatt derül ki jobban a kapcsolat milyensége,minősége?

Igen.

Igen, jobban értékeled, amikor órákig rákészülsz valakire, hogy találkozni fogtok és más, amikor már reggel ott van és csak a karodat kell kinyújtanod. Más amikor le tudod mondani a találkát, ha fáj a fejed és más, amikor ott van és akkor is beszélgetni akar. Ez mindenkivel így lenne. Szerintem együtt lakva már nem szenvedélyt kell keresni, hanem azt, kivel érzed szabadon és otthonosan magadat, aki a rosszabbik arcodat is elfogadja és annak ellenére is szeret. Ettől még lehetsz morcosabb, ha stresszes volt a napod vagy bal lábbal keltél és lehetsz felpörögve, ha bunjee-jumpingoltatok. De a párkapcsolatot az akaratnak kell sokszor már ezen a szinten tovább vinnie és nem a hangulatoknak. Kicsit olyan, mint a munkahely, aminél nem mindig van kedved bemenni, de ha elhivatott vagy és valami sikert érsz el, akkor nap végén mégis megveregeted a vállad. Én nem hiszek abban, hogy a falhoz lapulva kellene vizsgálgatni magad, hogy eléggé szereted-e a barátnődet, mert akkor csak a negatívumokra fogsz figyelni, ami erősen befolyásolni fogja a vizsgálat eredményét. Ha unatkozol, kétségeid vannak, üresség fog el, vagy pont több saját időre lenne szükséged, mert sok a az összezártság, akkor ne kívülről várd, hogy gondolatot olvasson, hanem kommunikálj, na meg ami a te részed, azért tegyél.

Mi három hónap után költöztünk össze, másfél éve. Azóta is minden remek, sokkal jobban megismertem öt másfél év alatt, mint azt az exemet, akivel négy évet voltunk együtt, de “csak” jártunk….

Elég egyértelmű.

A szürke hétköznapokat mindenki máshogy kezeli. Az évek során is változik az ember, egy kapcsolatban vagy összecsiszolódnak, vagy az egyik elkoptatja a másikat. Ezt csak együttélés során lehet látni. Néha még ott sem.

Kettes válaszolóval teljes mértékben egyetértek, így nem írnám le mégegyszer.