Nagyon elegem van. A párom semmit sem intéz el a ház körül, semmit sem javít, hozzáértő ismerősét nem hajlandó felhívni, miatta kell drága szakembert fizetnem?

A párom semmit sem tesz bele a háztartásba és a pasis munkákat, a szerelést sem végzi el, nem ért hozzá. Nem is azzal van a baj, hogy nem ért hozzá, hanem még a hozzáértő ismerősét sem hívja el, akit múltkor is 5 hónap kérlelés után hívott el.

Szerinte “minden jó úgy, ahogyan van”. Már besokkaltam és hívtam egy drágább szakembert. Tönkrement a wc, feljött a ragasztása, oldalt folyik ki a szennyvíz. Plusz az ajtó sem zárható, így ha valamelyikünk wc-zik egymást kell szagolnunk. Már elegem van! Ezért hívtam szakembert. Ő nem képes semmit elintézni, vagy spórolni nagyobb munkálatokra a ház körül. 1 éve felkéne újítanunk, mert lassan a cigányok szebben élnek, mint mi, de mindenre fontosabb neki a pénz. Azt mondja, hogy “jól van az úgy”. Konyhaszekrényből hullanak ki a fiókok, ezer éves járólap, a fürdőben lepereg a fal, 60-70 éves bútorok...sorolhatnám. Egyedül nem tudom felújítani ezt a házat ha ő nem segít.

Ház körül sem segít. Én főzök, természetesen az ósdi tűzhelyünkön, mosok, takarítok. Ráadásul kisbabát várok, nem hiányzik nekem a stressz, meg a plusz munka. Egyedül nem keresek annyit, hogy abból vigyem a házat, amikor ő elszórakozza a saját pénzét, most meg otthon is leszek majd a babával.

A szakítás szélén álltunk, aztán jött a baba, de megfontolgattam, hogy hazaköltözök a szüleimhez, gyerekestül. Aztán jön a bűntudat, mert a párom nem bánt, nem gonosz velem, csak irdatlan felelőtlen és lusta és nemtörődöm én meg ebbe kezdek belebetegedni. Unom, hogy nem haladunk a házzal, hogy úgy élünk, mint akik minden selejt bútort behordtak egy lelakott házba, hogy mindenhonnan én pucolom a mocskot és hogy semmi segítséget sem kapok.