Kitaláltam egy hobbit magamnak,amivel pénzt is keresek.Kb.2 naponta megyek el 1-2 óra elfoglaltág.A férjem ahelyett,hogy támogatna ,csak féltékenykedik.Már szex sincs köztünk emiatt,mert még az élet kedvem is elveszi.Ti mit tennétek?

"Ha az ember valakit szeret,de az féltékeny,nyilván nem az az első gondoltaom,hogy elválok!"

Nekem az eddigi sirámaidból nem az jött le, hogy ez egy hirtelen jött, friss dolog.

"Nekem már lassan levegőt sem lehet venni."

"Mondtam már neki ezerszer,hogy nem tudom meddig bírom."

Persze, színtiszta pszichológia. Az abuzív kapcsolatok döntő többségében a sértett fél eszeveszettül védi a bántalmazót. (Még ha most nem is fizikai értelemben beszélünk bántalmazásról.) Csak ilyenkor, amikor a sérelmeidet is leírod, szöges ellentétbe kerül azzal, amikor véded őt.

De tudod, a te életed. Élj tovább egy börtönben. Élj egy olyan mellett, aki ha már kilépsz az ajtón, zsigerből azt feltételezi, hogy megcsalod. Nem az én életem. Csak akkor ne gyere ide panaszkodni.

#19:

Kétféle ember létezik.

Az egyikben valóban van egy állandó kontrollkényszer. Aki olyan mint a kérdező férje. Ilyenek még a bántalmazók is. Mindent az ellenőrzésük alatt akarnak tartani.

És van a másik verzió amikor azért lesz féltékeny valaki, mert a párja úgy viselkedik ami kihozza a másikból a féltékenységet!

Nekem nőként volt egy párom akivel együtt dolgoztunk. És amikor láttam a saját szememmel a viselkedésén (mert nem vagyok vak), hogy a kolléganőt kerülgeti, titokban ment a chatelés, érdekes módon mindig voltak közös dolgaik, jobban érdekelte a nő mint én, minden figyelmével felé fordult (autója, munkája, hobbijai érdekelték stb), és még egymástól független közös ismerősök is felhívták a figyelmemet hogy mit művel a hátam mögött, akkor nekem senki ne mondja azt, hogy velem van a baj.

Ő nem tisztelt meg engem mint párját, megalázott nőként, porba tiporta a kettőnk által felépített kapcsolatot, és ezt azzal akarta magyarázni (a saját maga mentegetése miatt), hogy én vagyok betegesen féltékeny.

Pedig én egy tök nyugodt ember vagyok, nem szoktam féltékenykedni, ha nem adnak rá okot. Tehát ő engem nem szeretett, mert fontosabb volt a másik nő. Ha szeretett volna, akkor észre sem vette volna azt a libát. És még most is boldogan élnénk, mint Marci Hevesen.

Tehát itt az számított hogyan viselkedik a férfi, és nem az hogy miket mond (folyton tagadott mindent, pedig többen visszaigazolták, hogy nekem van igazam, és jól látok a saját szememmel).

A kérdező esetében nem ez a helyzet, mivel ő nem a férje háta mögött kutyázik. Akár mehetne vele a férje, ha akar. A férj esetében tényleg a folytonos kontroll alatt tartás a lényeg. És ez nem normális. Ha titkolózna a kérdező, akkor érthető lenne a féltékenykedés, de így nem.

A kérdezőnél nagyobb bajt látok abban, hogy ő maga is tudja, hogy egy válás esetén neki nincs hová mennie.

És mivel ezt a férje is tudja, így bármit megtehet vele, mert a kérdező ki van szolgáltatva neki. Ezen kellene elsősorban változtatni. Ha van rá lehetőség akkor a kutyázásból származó pénzt tegye félre a kérdező, ha esetleg valamikor válásra kerülne a sor, akkor ne kerüljön utcára. Nem szabadna ennyire kiszolgáltatottnak lenni.

Na, legalább most tisztán látod a dolgokat.

Én alapból annak a híve vagyok, hogy amit lehet, azt helyre kell hozni. De van, amikor egyszerűen nem lehet. És ez egy ilyen helyzet. Nulla bizalom, és minden apróságot megragad, hogy fogást találjon rajtad.

Szerinted egy ilyen ember szerelmes? Egy ilyen ember szeret?

Hát nem. Ő birtokolni akar téged. És hadd ne mondjam, az egy dolog, hogy te hogy döntesz. De a gyerekednek milyen sorsot akarsz? Hogy 14 éves korára már depressziós legyen, meg öngyilkos akarjon lenni, mert annyi sz..r éri az apja mellett? Remélem, nem.

Mennyi idős a kislányod?

Ha még 2-3 év alatti, akkor is előbb vagy utóbb vissza kellene menned dolgozni. Oda sem fog elengedni?

Vagy előtte sem dolgoztál sehol, hanem a férjed felügyelete alatt voltál?