Normális, ha párkapcsolatban élőként azt érzem, hogy nem vagyok teljesen szabad?

Persze, az ember sosem lehet szabad, mindig lesz egy sereg megkötés pl. idétlen társadalmi elvásrások, kötelezettségek, amikből semmi hasznod, de legalább majdnem mind kötelező és értelmetlen is.

Miért volnának a kapcsolatok mások...?

Én máshonnan közelítem meg a dolgot. Ha összejövök valakivel, az azért van, mert benne megvan az, amit keresek, és jó nekem úgy, ahogy van, és alapvetően egy ilyen párkapcsolatból nem fogok szándékozni lelépni. Nyilván nem egyedül azzal az emberrel vagyok kompatibilis, aki a párom (lesz), úgyhogy előfordulhat, hogy más is megtetszik, de ilyenkor könnyű emlékeztetni magamat arra, hogy a páromhoz is vonzódok, a páromat is szeretem, a párommal is jó a kapcsolatom, és biztos ennek az embernek is vannak hiányosságai, úgyhogy olyan nagy különbség nincs. Ha pedig egy hosszabb kapcsolat alatt tetszene meg valaki, és hiányolnám a kezdeti lelkesedést, akkor is mehet az emlékeztetés, hogy x év után ugyanez a másik embernél is alábbhagyna.

Más emberekkel ismerkedni - mármint általánosságban, nem párkapcsolat céljából - szerintem egyáltalán nem bűn, sőt, fontos. A párod pedig jó esetben elfogadja, hogy van életed nélküle is, és néha van igényed olyan emberek társaságára, aki(k) nem ő.

"Megismerkedtél a párodnál szebb, jobb nőt és egyszerűen nem jött fel semmilyen gondolat, hogy milyen lenne ha?"

A páromnál szebb és jobb nő nincs! :))) Azért a párom, mert nekem ő kell.

Ha nem kellene, nem vele lennék.

" Nem kifejezetten lányokkal akarok ismerkedni, de nem akarom azt érezni, hogy félek megszólítani bárkit is."

Akkor te simán nyitni akarsz emberek felé. Nincs ezzel gond! De miért félsz attól, hogy másba szeretsz bele? Ha ilyeneken jár az eszed, akkor a szíved nincs a helyén :)

Attól, hogy megszólítasz embereket, nem kellene a kapcsolatodat féltened.