Milyen problémák adódnak nektek, ha ketten éltek egy kis lakásban (pl.garzon), hosszú távon élhető-e egy ilyen kis lakás ha többen élnek benne?

A ti esetetekben egyértelmű, hogy nektek ez így nem fenntartható.

Nem mindenki tud a másikkal pontosan egy légtérbe lenni, és ezzel nincs is semmi gond. Viszont döntsétek el, hogy a nagyobb kiadás, egy nagyobb lakásra megéri-e a kapcsolatotoknak. Mert így tényleg nem lehet élni, ahogy most ti vagytok.

Vannak kisebb dolgok, amiket lehet orvosolni: pl. a tv-t olyan helyre tenni ahol nem süt rá a nap/nem úgy esik a fény, hogy mindent be kelljen sötétíteni - ez amúgy se túl egészséges.

A készülődést mindketten a fürdőszobába meg tudnátok oldani úgy, hogy ne zavarja a másikat, gondolom ott van ajtó. Macskakaját fiókba tenni (nyilván nem beleönteni, hanem vagy a tetejét levágni nagyon, vagy egy tálba elhelyezni), így a zacskója nem csörömpöl, csak kihúzod a fiókot és teszel a cicák táljába.

PS-t ő fülessel nyomassa.

ÉS ilyensmi.

Az együttélésnél mindketten kell áldozatot hozzatok. Viszont nekem úgy tűnik, hogy gyakorlatilag nem is gondolkodtok probléma megoldásokon, vagy nem kommunikáljátok a másik felé.

Ami miatt viszont halott az ügy, hogy az alvásotok is teljesen fel van borulva és nem tudtok igazodni.

MEg is őrülnék, semmi privát terem nem lenne.

33m2-ben nagyon szívesen élnék, egyedül.

Itt is ugyanez. Egy szobában nyomorgunk ketten. Ha hivatalos ügyek miatt, éppen mindkettőnknek telefonon kell lógnia, egyikünknek be kell zárkóznia a budiba :D

Mi még egy évet talán egy kibírunk de minél előbb keresni fogunk egy másik lakást