Hogyan éljem túl? Mélyen vagyok.

Igyekszem rövid lenni.Ez egy pár éves kapcsolat,én a húszas éveim végén járok,ő 30 múlt.Együtt élünk,én költöztem hozzá másik megyéből,építettem karriert és szeretem új barátokat.Eleinte nagyon inspiráló volt,feltöltő,harmónikus.Sok időt töltöttünk kettesben,kirándulásokkal,egyebek,de aztán átfordult.Abból állt a kapcsolat nagy része hogy veszekedtünk,mert csúnyán beszélt,megalázott és nem tisztelte a határaimat,a családomat,a munkámat,a barátaimat,én meg hiába álltam ki magamért és értük,mindenbe beleszólt.Sokat változott,de nem eleget még mindig.Kérésére pszichológushoz is elmentem és járok azóta is,de ő nem ment el.Az anyja se tartott tiszteletben sem engem sem a privátszférámat,sértegetett, pofákat vágott,én meg nézzek el mindent,nyaljam a se**ét,ő viszont bocsánatot aztán nem kér semmiért.Már ott tartunk,hogy nulla szeretetet kapok,teljesen belebetegedtem a kapcsolatba és az anyjába,minden nap hányok és megy a hasam,úgy erőltetem a kaját és a vizet,fogyok mint a huzat.Albérletre nem fogja futni ilyen árak mellett,ezért vesznie kell a munkámnak is és amit eddig felépítettem.Másodállást a beosztásom miatt extra nehezen találnék a heti beosztás miatt,és hogy rángatnak ahogy akarnak.Lakótársnak nem szívesen megyek el egy teljesen idegen mellé,isten tudja kinek milyen életritmusa és élhetetlen szokásai vannak,egyedül meg nagyon karcos hogy kijönnék-e havonta.A beszéljek a főnökkel hogy milyen helyzetben vagyok és túlórázzak arra nincs lehetőség sem,ha túlórázok túlórát nem fizetnek,fix a fizetésem.A szakmámban vidéken meg nehéz elhelyezkedni ha hazaköltözöm,és még csak fele annyi lehetőség sincs.Ebből a gödörből hogy másszak ki hogy se munkanélküli ne legyek, se lelki roncs?