Hogyan éljem túl? Mélyen vagyok.

Egyes, ők az albérletet mondják, de egyik sincs abban a tudatban, hogy át is gondolja vagy számoljon utána mennyibe is kerül egy albérlet, és mennyi a fizetésem. Ráadásul ők könnyen beszélnek,nincsenek ebben a helyzetben. Kölcsön nekem nagyon sok ember adna, de kölcsön pénzzel nem játszunk, még 1000 forinttal sem. Nem tartoztam soha senkinek, ezután sem tervezem.

Kettes, azt hiszem igazad van.

Hármas, én is voltam koleszos és az egyik barátomnál akinek lakótársai voltak, de már úgy sem tetszett, pedig csak párszor voltam náluk. Az egyik lány alig akart kivergődni a fürdőből, ez volt az állandó szokása, eszméletlenül rendetlen volt, maga után nem takarított, a másik meg mindenbe belepofázott. Elég volt látni párszor. Nekem fontos a másik életterének és szokásainak tiszteletben tartása, nekem ez bele se férne, és azért észre kellene venni hogy pl a fürdőt, mosdót más is akarja látogatni 2 órán belül és azt tisztán illik át adni.

5., Az ésszerű megoldás szerintem is a hazaköltözés lenne. Hát nem kicsit sajnálom az éveket, az energiámat. Rengeteg áldozatot hoztam. Erre a kapcsolatra tettem fel mindenem. Egészségügyben dolgozom magánszektorban, csak nem a legjobb helyen. Kifogtam egy kihasználós helyet. A fővárosban nem lenne gond a szakterületemen ha új állást kellene találni, csak nem ebben a helyzetben. Azt most a legkevésbé sem tehetem meg hogy új állást keressek, így menjek albérletbe és tegyek bizonytalanná még inkább mindent. Mikor kellett volna munkahelyet váltani akkor nem hagytam ott időben hogy menjek jobban fizető helyre, ahol át se vágnak, megbecsülnek és minden ígéretet betartanak, mert ugye ki akar ugrálni és munkahelyeket váltogatni. Vidékről felköltözött ember vagyok aki örült hogy van munkája. Vidéken pedig kihalásos alapon lehet bejutni.

Így 220 ezerből nehéz lenne kihozni egy albit 130-150+rezsiből+ kaját+öltözködés és ha lebetegszem akkor a táppénz miatt még ennyi sem lesz.