Milyen volt az összeköltözés utáni egy hónap?

Rossz volt, mert az összeköltözés után derült ki, hogy egy életképtelen csecsemő. Mármint előtte is sejtettem pár dologból, de gondoltam ha kimozdítom a kis komfortzónájából akkor majd megváltozik. Nem változott. Az összeköltözés után 2 évig vártam erre :D

Nem az hogy nem tudott, de nem is akart se főzni, se takarítani. Ugyanannyit dolgoztunk, mégis én csináltam mindent a lakásban. Ő egyik helyről a másikra feküdt és nonstop szenvedett, hogy álmos, úgy, hogy 10-12 órákat képes volt aludni. Emiatt a szex is idővel lecsökkent, mert totál nem volt férfi a szememben egy idő után. Ha bármi elromlott a lakásban, azt is én szereltem meg, vagy ha nem tudtam, hívhattam szakit. Egyszer kértem meg, hogy nézzen róla vmi videót, hisz karantén van, mindenki nekiállt #DIY felújítani meg ilyesmi, szó se volt erről, ő nem fog ezzel foglalkozni... meg hasonlók

Szóval tl;dr nálunk az első hónap is siralmas volt, mert jobban szem előtt volt, hogy mennyire nyomi az életben.

Meglepő gondolom, de már nem vagyunk együtt :D

23L

Borzasztó. Az egész első egy év borzasztó volt, egy év után közöltem is vele, hogy szakítani akarok.

Azzal kezdte, hogy ahogy becuccolt a házamba és hozta a nagy képernyős TV-jét meg a számítógépét, onnan kezdve lehetetlen volt vele kommunikálni, mert bele volt bu.zulva a gépébe és egyszerre ment a TV meg a gép. Ha hozzászóltam, nem nézett fel a gépből, csak odavetett valami választ, ha egyáltalán meghallotta.

Én mondjuk kb. 6 éve nem néztem TV-t, időm se volt rá és nem is volt benne semmi értelmes. Olvasni nem lehetett, mert ment a TV. Beszélgetni nem lehetett, mert ment a TV meg a gép. A kutyáimat miatta ki kellett raknom a szobámból. Úgyhogy elég hamar kiköltöztem a kutyákhoz a folyosóra. Amúgy se fértem már be a saját szobámba, mert nekiadtam az íróasztalomat, hogy legyen hova tenni a gépét. Az egész asztalt beállította a térbe úgy, hogy ne lássak rá a monitorra, így az asztal elfoglalt minden helyet a szobában. Az én asztalom kiszorult a folyosóra.

Akkoriban meghalt nagypapám, a házat el akartuk adni nagybátyámmal, így nekiálltam kifesteni. Nem segítettek nagybátyámék, mert nekik lett volna pénzük festőre, de nekem nem volt annyi pénzem, ezért nekiálltam én festeni. Apukám segített néha. Munka után mentem festeni, sokszor éjfél volt, mire hazaértem. Addig a párom számítógépezett és filmeket nézett, a mosatlan meg belerohadt a mosogatóba. Én akkor álltam neki főzni, mert nem engedhettem meg magamnak a kajarendelést. Sose felejtem el, alig pár hete éltünk együtt, egy ilyen festős nap végén a mosogató fölött görnyedtem, amikor hátulról átölelt, hogy ki kéne vasalni az ingét. Mondtam neki, hogy vasalja ki nyugodtan. Azt mondta, ő nem tud vasalni. Felettébb érdekes, mert 4 évig bérelt egy szobát egy családi házban, nem hiszem, hogy a tulaj vasalt rá. Mondtam neki, megtanítom vasalni nagyon szívesen. Erre elhúzta a csíkot és kivasalta az ingét és azóta is mindent vasal magának mint a kisangyal. Soha semmit nem vasaltam ki neki.

Valószínű még nagyon tomboltak a hormonjaim, hogy ennyitől nem ábrándultam ki belőle teljesen, de tény, hogy egyre kevésbé láttam férfinek. Amikor mondtam neki, milyen jól esne, ha néha segítene a nagypapám házfelújításában, azt mondta, nem az övé a ház, biztos szívesebben segítene, ha az övé lenne. Mondtam neki, hogy ez így nem közös élet, akkor vegye meg tőlem egy részét a háznak és akkor az övé is lesz. Vagy nekiadom egy részét. Egyiket se akarta. De ezután elkezdett segíteni a festésben, laminált parketta lerakásban.

Elszenvedtünk így egy évig, aztán egy reggel, amikor egy pillanatra visszatért az összeköltözésünk előtti hangulat, mert reggel a karjába kapott és agyoncsókolgatott; na akkor jöttem rá, hogy nem az én hibám, hogy egy éve pokoli boldogtalan vagyok mellette, mert hiszen volt ez másként is és meg volt az oka annak is, hogy az összeköltözés előtti 1 évben annyira boldog voltam. Szóval megértettem, hogy nem képzelődök, nem vagyok hálátlan, ez úgy sza..r, ahogy van. Akkor közöltem vele, hogy szakítani akarok.

De sajnos tipikus bántalmazó. Nem engedett el. Ezerrel teperni kezdett.

Gondolom kellettem megoldani a lakhatását, meg a rendszeres ingyen szex.

Annyira jó csinálta, hogy bedőltem neki és nem tudtam kilépni.

Nem mondom, összecsiszolódtunk a magunk módján 14 év alatt. Vasal, mint a kisangyal. Sőt, mosást is rak be, néha a mosogatógépet is bepakolja. Én dolgozok, mint egy rabszolga, mert nem merem magam anyagilag kiszolgáltatni neki. Nincs energiám se főzni, se a háztartásra. Minden olyan értelmet vesztett lett. Pokollá teszem most már az életét. Nem fekszem le vele évek óta és nem tud szabadulni, mert nincs hova mennie és mert van gyerekünk. Mást szeretek és ezt nem is titkolom.

Visszakapja azt a poklot, amit nekem okozott.

#9:

Miért vállaltatok gyereket?