Milyen volt összeköltözni a pároddal? Milyen együtt élni vele? Miket szoktatok közösen csinálni?

Összeköltözni jó és hasznos dolog. Rögtön ott vagytok egymásnak, ha szükség lenne rá, nem kell utazni a másikhoz, hogy találkozzatok és a kiadásokat is meg tudjátok osztani.

Az együttélést én egy hatalmas megkönnyebbülésnek és boldogságnak élem meg. Mindennap az mellett ébredek akit szeretek, bármikor meg tudom ölelni és sokkal több szabadidőm van. Már csak egy olyan egyszerű dolog, mint a főzés is sokkal hamarabb megvan, ha együtt csináljátok és több idő jut másra.

Általában együtt érünk haza a munkából délután 4 körül. Együtt megebédelünk, összetakarítunk és megmosakodunk, közben megbeszéljük a napunkat. Utána programtól függ. Vásárolni megyünk, a szabadba sétálni, rokonhoz. Estefele leülünk a számítógép elé és én játszok, ő pedig programot ír. Utána 9-kor együtt megyünk tusolni/fogat mosni és aludni. Nyilván nem ilyen egysíkú az életünk, de ez a nagyon lebutított verzió.

1-es!

Ez valami mesében volt,amit reggel néztél,mielőtt anyud az iskolába vitt?

#2-3 Nem tudom mi a problémátok ezzel, ez egy teljesen átlagos, normális kapcsolat. Ha ilyet csak a mesékben láttatok az pedig szomorú.

#1 voltam.

Ha a megfelelő emberrel teszed (persze ez közben derül ki) akkor minden könnyedén megy, legfeljebb olyan apró dolgok lesznek eleinte nehézkesek, hogy mit/hova tegyetek. Mi a párommal eléggé féltünk összeköltözés előtt, de mikor végre megléptük, rájöttünk, hogy felesleges volt aggódni, mert nagyon jól ment, pár hét alatt kialakult az új életünk és imádunk együtt élni így négy év után is. Azelőtt távkapcsolatban éltünk, így csak hétvégente tudtunk találkozni. Az összeköltözés nálunk nagyon sok mindent helyretett és nagyon megerősítette a kapcsolatunkat, sokkal mélyebben szeretjük egymást.

A különélésnek is megvan a varázsa, de az együttélés során megismered a másik minden rezdülését, ott már tényleg nincsenek tabuk egymás előtt és mindent együtt éltek meg.

Sok függ attól is, hogy mennyire voltatok az összeköltözés előtt önállóak. Mi már 30-as éveink végén járunk, túl néhány kapcsolaton, ráadásul már mindketten saját lakással rendelkeztünk, mikor megismerkedtünk és megtanultunk önállóan boldogulni. Azért ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az együttélés zökkenőmentesebb legyen.

Ne lássatok bele semmilyen vetítést az #1-esbe, ilyen az, amikor valaki már tényleg szeretett volna összeköltözni. Nyilván nem lesz mindörökre ilyen habos-cukros élmény, de tényleg elképesztő teljességet lehet megélni, ha jól megválasztott partnerrel és jó időpontban az ember meglépi az összebútorozást.

Annak idején hasonló körülmények közül költöztem össze az asszonnyal, mint a kérdező, és én is hasonlóan éreztem magam, mint az egyes. Még ilyen hülyeségeken is pörögtem, hogy lehoztuk az összes könyvünket a szüleinktől, és megraktunk vele két könyvespolcot, az lett a mi "könyvtárunk".

Később - úgy fél-egy évvel később - persze lettek ennek mélypontjai, de ettől még a kezdeti vattacukorfelhők nagyon is valósak voltak. Olyan volt, mint az a rózsaszín köd, ami az új párkapcsolatok elejét jellemzi; idővel kitisztul, és akkor előkerülnek a problémák.

Hogy mit szoktunk együtt csinálni? Sokmindent, de ha együtt élsz a partnereddel, szerintem egy idő után inkább az lesz a fontos, hogy csináljatok dolgokat külön is.