Mielőtt odaköltöztetek a párotokhoz, hogyan győztétek le magatokban az "összeköltözési parát"?

Minden normálisnak számít amivel nem sérted meg a másikat!

Hagyni kell énidőt, és elfogadni a párunk énidejét!

Nekem ilyen nem volt. Boldog voltam, hogy több időt tölthetünk együtt. Azért meg végképp, hogy így fele annyi benzin se fogyott az oda-vissza kocsikázgatás miatt. :D

Mondjuk nekem szerencsém van, mert összeköltözve is megmaradt a privátszféránk. Én nyugodtan játszhatok a barátaimmal, ő nyugodtan rajzolhat és beszélgethet az ő barátaival. Nem ülünk egymás nyakán attól, hogy együtt élünk.

Bennem nem volt ilyen.🙄

Alig vártam h végre együtt fekudjunk, együtt kelünk. Kettesben csinálhassunk bármit.

Semmiféle parám nem volt, amit le kellett volna győzni. Ennek már két éve és még mindig nagyon jól érezzük magunkat összeköltözés után.

Segít, ha a megfelelő emberrel költözöl össze.

Ha szeretnél összeköltözni a pároddal, és ez "parát" okoz benned, akkor célravezetőbb lenne őszintén megbeszélni ezt vele.

Ha te csak magadban agyalgatsz a félelmeiden, de ő nem tud róla, akkor ez csak rosszabb lesz.

Nem lenne semmi gond, ha szeretitek egymást és megbeszélitek, hogy kit, milyen kétségek gyötörnek ebben a témakörben.

Csak megegyezés kérdése, hogy két ember hogyan tölti el számára megfelelően az énidejét, hogyan marad meg a privát szférája akkor is ha együtt laknak.

Az igaz, hogy egy 35 nm lakásban ezt nem könnyű megoldani, de ekkor látszik meg, hogy tényleg szeretik-e egymást a felek. :)