Párom lányának hétvégén lesz a szalag avatója, de nem hívott meg. Szeptembertől élünk együtt, jogosan esik rosszul?

17-es, de miért kéne bármelyiküknek bármelyikükre gondolni? Két felnőtt emberről van szó, nem szülő-gyerek vagy mostohaszülő-gyerek viszonyról. Bőven elég, ha elfogadják egymás létezését, nem fúrják egymást, de amúgy semmi kötelezettségük nincs egymás felé. Még csak nem is rokonok. Ha jó a viszony, ha baráti, ha szeretik egymást, gondolnak egymásra, az egy nagyon nagy plusz, és tök jó, ha megvan. De amúgy meg semmi közük egymáshoz.

Azt gondolom, hogy a kérdezőnek el kell fogadnia, hogy egy felnőtt gyerek nem feltétlenül fogja a saját családtagjának tekinteni az apjának az új párját.

Ne essen rosszul! Egy részt kinem áll téged Még akkor is ha moderálja magát látszólag.Verseny társat lát benned az apja kegyeiêrt.

Másik az anya hejett is féltékeny rád.Egy szóval riválist lát benned.

Ted a szívedre a kezed hiányzik neked egy ilyen családi összejővetel.

Nem illenél a képbe.

Ez melett tudom mit írok hasonló börben vagyok

Hagyd a családot kibontakozni te meg keres ez idő alatt más elfoglaltságot.

Nem kel elnézned sem a.lányától sem a családtól a grimaszokat!

"jogosan esik rosszul?"

Hat ha betabuxx vagy, akkor ne lelkizzel, hanem vedd fel a plehpofat....

37F incel

Légy hálás hogy nem hívták meg.

Mennyi kellemetlenségtől kímélték meg

Nem utolsó sorban a pénztárcádat

Kellemesen elmehetsz kedvedre ebből a pénzből vásárolni magadnak vagy egy szépségszalon a

Így ha a párosnak vége a családi esemény valami meglepit tudsz adni!😉

Én megértem a kérdezőt. Ha hozzám költözne a párom, onnantól azt egy döntésnek tekinteném, hogy családként funkcionálunk. Ez csak a gyerek és az új pár beleegyezésével történhetne, máskülönben nincs összeköltözés. Ha napi szinten együtt oldjuk meg a mindennapi dolgokat, a gyerekét is, akkor igenis elvárható, hogy közölve legyen a másikkal, hogy a szalagavatóra nem fog tudni jönni, mert limit van és elsőbbséget élveznek a vér szerinti szülők vagy nagyszülők vagy akárki, de majd a ballagást közösen tartják.

Ez így egy elkülönülés kezdete. Ha olyan helyzet lesz, az új pár is mondja azt, hogy neki ehhez semmi köze, hisz nem az ő gyereke? A másiknak ez hogy fog esni?

Én arra nevelném a gyerekem, akkor is, ha nem az apjával élek, hanem az új párommal, hogy legyünk összetartóak, kölcsönösen törődjünk egymással és az elfogadás legyen kölcsönös. Nem lenne helye annak, hogy neked ehhez semmi közöd, mert nem vagy az apám vagy nem vagy a gyerekem. De. Ha együtt vagyunk, akkor vállaljuk ezt a státuszt.

27Amít írsz csodálatos Csak az a baj hogy ez olyan mint amikor kitalálták az egyenjogúságot vagy a szocializmust.Csak egy kivitelezhetetlen álom.A mostoha akkor kel ha hasznot lehet húzni bármi formában belőle .Különben itt igen rendesen leírják hogy senki!A sértődés akkor viszont teljesen jogos ha a mostoha a gyereknek aki már nem is gyerek vissza meri adni tőle se várjon semmít.

Netán a párja az embernek mellé mer állni mert ő is megelégel pár dolgot Ebben az esetben sincs probléma hisz ott a gonosz mostoha minden az ő hibája

A gyerek mellett egy valami biztosan szól ő is egy általában egy őrjöngő bosszú éhes anyától van távírányítással irányítva.Akinek legnagyobb álma az apától mindent kipumpolni lealázni tönkre tenni az életét a párkapcsolatát.

De valószínű így helyes.Hisz ő anyuka!!!

28-as egészen valós dolgokat írt amúgy.

Én pl (bár özvegy férfi felesége vagyok, és nem bujtogatja senki ellenem a már felnőtt gyerekeit), egész évben nem tartozom a családhoz, élek-e, halok-e, nem számít. Kivéve az éves adóbevallás idején, akkor "légyszi, ugye megcsinálod...".

És szerintük ez tökéletesen helyénvaló. Az, hogy közben műtöttek, hogy közben elveszítettem az anyukámat, ez nem számít, az év 364 napján nem tartozom a "bizalomkörbe", csak egy napig.