Működhet a több generációs együtt élés? Valóban nem egészséges, ha nem akkor a spanyolok egészségtelenül élnek?

Kábeltv és internet szerelő vagyok, vagy 20 éve már.

Ezt az interneten terjedő mesét ne hogyjétek el a nőknek, vagy akik annak adják ki magukat.

Sok nő még 40 évesen is otthon él, néha a gyerek is ott van.

ha beszédesebb a mama, sokszor elmondják, hogy jajj szegény zsuzsikám, így meg úgy nincs egy jóravaló férfi akit megfogna, és elvinné innen, itt fog rajtunk élni mindig.

Férfiakból kevés ilyet láttam, de néha olyan nők laknak otthon 30-40 évesen, hogy eltudom képzelni az otthon melegéből itt osztják az IGÉT!

közben meg sok férfi megy munkás szállóra vagy minigarzonba hogy önerőből megéljen.

most mire megy ki a kerdes? olvastal egy megkerdojelezheto hitelessegu cikket, hogy igy elnek spanyolok es akkor az lesz a normalis?!

en meg mindig tartom

magam ahhoz, hogy nem idealis tobb generaciot egy hazba suriteni es a legtobbszor csak annyi az oka, hogy anyagilag nem telik a kulon haztartasra. nincs ebben szegyen, nem mindenkinek van penze elkoltozni a mai ingatlanarak mellett, csak akkor ne csinaljunk mar ugy, mintha nem ez lenne a valodi ok, es annyira nagy elmeny lenne felnottkent anyadekhoz alkalmazkodni /es forditva. azt ne mondja mar senki, hogy ha adnal ezeknek az embereknek 100 milliot, akkor se koltoznenek el, mert hat annyiraaaa jo meg 30+osan is anyadek hazavan elni a gyerekeiddel.

egyszeruen nem egeszseges ennyi generaciot egymas elviselesere kenyszeriteni napi szinten, annyira kukonbozoek az igenyek, az eletritmus, stb. az mar kulon haztartas, optimalis esetben kulon lakasban kell elniuk es kesz.

elfogadom, hogy valakinek kenyelmes anyagi szempontbol vagy lustasagbol (mama mindent megcsinaal, foz, mos, tanarit, kb hazicselednek van tartva), de akinek telik ra, az kulon fog menni minel elobb es kesz. es ezt nem fogom nehany random spanyol miatt mashogy gondolni. afrikaban meg konyhokban elnek, es?! attol meg nem az lesz a norma szamomra.

Szerintem meg ez a mai generáció mániája. Igen, ahol több generáció él együtt, ott sok a konfliktus. De nem lehet elviselni a saját rokonainkat?

Ha már spanyol nyelvterület, nekem venezueliai spanyoltanárom volt, és mondta, hogy nálunk nincs sem GYES, sem nyugdíj. Alap, hogy a kicsi gyerekre az idősek vigyáznak,cserébe meg a fiatalok eltartják az időseket. Munkamegosztás.

Nálunk meg mi van? Jaj, ne nekem szüld, hanem magamnak. Felneveltem 3 gyereket, most már élvezni akarom az életet! Egyre több nagymamától hallom ezt, pedig még mi is minden nyarat a mamánál töltöttünk. Ott volt 10 gyerek, őt meg nem zavarta. Igaz, hogy nem nyalta ki a valagunkat, volt kaja, meg szállás, aztán eljátszottunk együtt.

Egyébként a férjem az anyukájával lakott, amikor megismerkedtünk. Nem azért, mert ne lett volna pénze egy albérletre, hanem azért, mert így volt jobb mindenkinek. Anyagilag, meg ők nagyon jól kijöttek egymással. Ő adott haza pénzt, az anyukája meg főzött, meg mosott, stb. A férjem meg megcsinálta a ház körüli férfimunkát. Szerintem jó volt ez így, nem kell feltétlenül külön háztartás, nem szégyen az ilyen. De ehhez persze tényleg az kell, hogy egyik se kötözködjön a másikkal. Ez meg nagyon ritka. Úgy is volt, hogy ott fogunk lakni, csak aztán a sógornőm beköltözött, úgy mi inkább elmenekültünk. Szerintem lehet alkalmazkodni, de azt mindkét félnek akarni kell.

A saját anyámmal nem bírtam volna együtt lakni. Emlékszem, amikor egyetemi vizsgáimra készültem, lekapcsolta a villanyórát, mert ő már aludni akar, és őt zavarja a másik szobából átszűrődő fény. Aztán hajnal 5-kor minden villanyt felcsapott, mert most már fel kell kelni, mit lustálkodom. Nem mehettem ki wc-re éjjel, mert felébred rá, nem vihettem haza pasit. Hát, így tényleg nem jó együtt lakni.

Igazából az érintettek személyiségétől függ és attól, hogy ugyanolyan-e az együttélési kultúrájuk és ugyanazt gondolják-e arról pl., kinek mennyi joga van, van-e valaki a házban, aki a "góré".

Én pl. nem kultiválom a többgenerációs együttélést a saját részemről, mert:

- introvertált vagyok, és az én energiámat leszívja az, ha hosszabb időt együtt "kell" töltenem másokkal, akkor is, ha szeretem őket

- őszinte leszek, nem akarok plusz x emberhez alkalmazkodni az életteremben, és hozzájuk igazítani az életvitelemet

- tapasztalom azt, hogy ilyen együttéléseknél íratlan szabály az, hogy az idősebbeknek több joguk van, ők a döntőbírók kérdéses esetekben... vagy ha valakinek a neve rajta szerepel a tulajdoni lapon, akkor ő... és azért elaprózni a tulajdonjogot meg jogilag necces

és ez csak az az eset, amikor alapvetően jó a kapcsolat. És akkor ugye ott van az, hogy sajnos az nem működik, ha a családoddal ellentétes az életviteleket és ezt nem lehet velük normálisan megbeszélni, vagy ugye a párod családját nem tudod megválogatni, ha hozzájuk költözöl be. Én előző kapcsolatomban a páromhoz jártam át néha hétvégézni, amíg össze nem költöztünk, nem náluk - ott ő meg az anyja éltek egy társasházban, ahol közös bejárat volt, de a felső szint a páromé volt jogilag, hivatalosan is. Ennek ellenére anyósjelölt folyamatosan úgy kezelte a felső szintet, mintha az övé lenne, kikutatta a szemetünket, kérdés nélkül feltrappolt, amikor zárva volt az ajtónk (nem egyszer konkrétan dugás közben közben próbált ránk nyitni, és ezzel semmi baja nem volt...)... és alapvetően ilyen "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" típusú nő volt, és néha olyan baromságokat tudott beszélni, hogy a falat kapartam tőle. Ezért megmondtam a páromnak, hogy én oda be nem költözöm, mert nem tudnám 24/7 elviselni az anyját.

De ugyanígy probléma lett volna nálunk is. Nekem pl. idősebbek a szüleim, legalábbis a korosztályomban annak számítottak 33 és 37 évesen... amikor egyetemistaként velük együtt éltem, ki voltak akadva, ha évente 1x vagy nagyon max. 2x hajnalban értem haza egy esemény vagy buli után (nem voltam részeg soha, nem dajdajoztam, igyekeztem minél kevesebb zajt csapni), de amikor otthon voltam, akkor meg este 9kor nyavalyogtak át a másik szobából, hogy ne "zajongjak", mert aludni akarnak... és ilyenkor általában nekik az is zajongásnak számított, ha lapoztam egyet egy könyvben. Ha este 9 után mentem el a fürdőszobába, ment a rinya. Anyám is kutatós volt amúgy, ő a blokkjaimat szerette kikutatni, aztán b...tatni, hogy miért költök ilyenre meg ilyenre, mert az szerinte felesleges.

Én bele is bolondulnék, mert az én családom szívesen telepszik a másikra, ha teheti.

1000 km-ről is lazán beleszólnának az életünkbe, ha hagynám nekik.

"Úgy is volt, hogy ott fogunk lakni, csak aztán a sógornőm beköltözött, úgy mi inkább elmenekültünk."

Na de látod, osztod itt az észt, de a sógornőd "menekülésre" késztetett.

Itt az ékes példa arra, hogy elég egy hülye a kompániában, és már bukott az egész.