Párok akinél az egyik fél 3-4x annyit keres a másiknál, ti hogy osszátok meg a kiadásokat? Fizetésel arányosan vagy felesbe vagy egyéb módon?

20: ezt én értem, de akkor mi köze annak hogy osszuk a pénzt,meg ki mennyit tett bele.

Tudod, meghívlak egy vacsorára 25 ezer lesz adj bele 3ezret.

Jól hangzik de a 3000 milyen címszóval ?

21

Nem így kell elképzelni. Hanem úgy, hogy egy hónapra pl ő keres 300-at, én 600-at. Tudjuk, hogy mennyi pénz megy el egy hónapban ételre (180 körül). Ebben benne vannak a vacsorák is. Tehát ő belead 60-at, én 120-at és ebből (revolut széf) veszünk ki minden kajálás, nagybevásárlás stb alkalmával pénzt.

Csak nem gondolod, hogy komolyan a pincér előtt fogjuk tologatni a filléreket, ugye?

Ha pedig valamelyikünk MEGHÍVJA a másikat, akkor gondolom evidens, hogy a teljes összeget ő fizeti.

Ugyanez az utazással is. Ha 900 ezerből akarunk nyaralni, arra neki és nekem is egy havi bére megy el. Mindketten ugyanannyit dolgozunk azért a pénzért, azért az élményért. Szerintem ez így korrekt. Én nem a fizetést nézem, hanem azt, hogy mi történik, amíg megteremtem. Gondolod, hogy engem jobban megillet az a pénz, mert más az érdeklődési köröm? Az ipar szerint igen, szerintem meg nem. Ő is ugyanannyit tanult, ugyanannyit dolgozik, ugyanannyira lelkiismeretes a szakmájában. Ugyanúgy jár neki az, hogy elmenjen velem lazítani egy csodás helyre.

22: kb kezdem érteni de pár dolog..

(vedd figyelembe ha olvastad amit írtam, akkor én a nem számolgatom kategória vagyok, tehát a még kevésbé "büdös szarrágó" ahogy te fogalmaztál, az eltérés meg több mint négyszeres nálunk)

a kérdésben 3-4xes fizetés volt, a képletedben 300 vs 600e ft, az szerintem csak a duplája.

Ez alapján elmondható hogy pl 300 vs 1.2 milliós fizetés esetében úgy működik hogy 500 a havi költés, 100at ad bele az egyik fél a másik 400at.

Ez végülis rendben lenne, meg tényleg tökre jó, én megtartom a havi 800at ő meg a 200al azt csinál amit akar.

Ezt nevezted te időarányos értékelésnek ami nem gazdasági alapon megy.

Ez alapján az együttélésünk eredménye évi közel 9 milliós megtakarítás az én oldalamon, neki meg 2.4 milliós..

Ha még autót akar, akkor nemsokára nullára fut ki.

Időarányos, egyenlő..

Nem tudom.. Sajnos én továbbra se értem, lehet hogy azért, mert logikusan gondolkodom gazdasági ügyekben..

Vagy nem számolom, és tényleg igaz az, hogy hadd jöjjön velem nyaralni, hadd utazzon jó autóban, hadd vacsizzunk együtt mert NEM érdekel, nem vonom be a pénzt mint változót a kapcsolatba.

Vagy beteszem, de basszus, akkor felezzünk és elmondhatja azt, hogy teljesen önálló mindent megteremtett magának, és mindenki ott nyaral amit megengedhet magának. De akkor az becsülettel el van felezve, nincs olyan gondolat hogy valaki valakivel a pénzért van együtt.

A kettő közötti hibrid rendszert nem értem, ami mondjuk szól arról hogy te hülyébb vagy így kevesebbet keresel, de semmi gond, én kisegítelek.

-igen, "csak" duplája, de pont az a kategória, aminél az egyikkel épp csak normálisan meg lehet élni, a másikba meg egy kicsit több fér bele. Nekem a kezdő fizum volt ennyi és tudom, mennyi telett belőle, tehát a két összeg között szerintem sokkal nagyobb az életminőségbeli különbség, mint mondjuk akkor, ha valaki félmilliót, a másik fél meg másfelet keres.

Az a baj, hogy te eleve úgy állsz hozzá, hogy nektek lesz közös vagyonotok. Mi nem akarunk például közös házat venni egyáltalán. Közös autót sem akarunk egyáltalán. Mi a közös életünk éljük fizetésarányosan, a megtakarításaink nem közösek, sosem lesznek azok és közös gyerek sem lesz.

Jaaa, de akkor ha mindenki magának akkor tényleg feleznek. Mert akkor megint baromsag ez a hibrid dolog.

Itt van gyerek,segítettem neki otthont venni ami ha meghalok is az ove, de nekem így volt normális.

További szép napot kíván, a szarrago :):):):)

A közös kiadás abban más a közös vagyontól, hogy ha vele csinálok valamit, akkor érzem jól magam, ha ő is ott van, tehát ha azt akarom, hogy olyan helyre menjünk, ahova én szeretnék, akkor nyilván az én fizetésbeli többletemhez érdemes ezt igazítani. Ha fele-fele szerint oszlana a költség, akkor nekem le kellene mondanom olyan dolgokról, olyan élményekről amikről nem akarok. Szóval a közös élményeinket közösen szervezzük meg és közösen keressük meg rá a pénzt.

De a közös lakás nem ilyen, ott nem kell fizetnem helyette úgymond, ha jól akarom magam érezni vele, hanem egyszerűen meg tudunk egyezni abban, hogy a ház teljes mértékben az én nevemre kerül, mert az én megtakarításaimból van, a kocsi pedig az övére, mert az övéből. A használat költségei oszlanak csak meg fizetésarányosan.

Tehát a megtakarításainkon látszani fog, hogy ki keres többet és nem használ úgymond ki a kapcsolat alatt. De ha ezt a közös programokkal kellene tennem, akkor egyrészt nekem lemondás lenne, mert kevesebből kellene kijönni, másrészt neki nem maradna semmi megtakarítása és teljesen lenulláznám, mert elsősorban én vagyok az, aki ki akar mozdulni és élvezni az életet, amihez sajnos pénz is kell.