Miért érzem úgy hogy csak az èn gondom/ kötelességem hogy házunk legyen?

Folyton úgy nyilatkozik amiből az érződik hogy ez csak az én feladatom lenne. Ő olyan könnyen beszél erről mintha annyira pénzünk lenne hogy csak pikk pakk kifizetjük, és úgy beszél róla mintha számon kérné rajtam hogy eddig miért nem vettél..mintha ő nem akarna részt vállalni belőle.

Mindketten dolgozunk,együtt lakunk de külön kasszán. De nem takargatjuk a számlánkat a másik elől így látjuk mennyije van a másiknak. Én azon vagyok hogy spóroljak és ha lehet plusz pénzt keresni azt el elvállalom.

Ő is sokat dolgozik, nem mondom hogy elveri a pénzt de látszata nincs hogy gyarapodna. Simán rendel magának netről dolgokat, vagy néha ésszerűtlenül vesz dolgokat akár itthonra is vagy olyat amire azért annyira nincs szükség..