Hölgyek! Amikor ingerlékenyek vagytok, akkor a párotoknak kötelesség, "lenyelni" amit dühötökbe mondtok neki?

Én csúnyát mondani nem szoktam viszont bicska nyitogató tud lenni a hangnemem ha úgy érzem valamiért védenem kell magam. Pont ezért kerülöm betegen vagy mensi alatt az olyan beszélgetést amiből vita lehet mert olyankor kevésbé vagyok körültekintő. Inkább leülök filmezni ha valamin felhúzom magam mint hogy abban a lelki állapotban mondjak valamit. De kifejezetten értékelem ha a párom se keresi a lehetőséget arra hogy belém kössön.

Alapjáraton is konfliktus kerülő típus vagyok így ha valaki ki tudja hozni belőlem hogy dühömben valami olyat mondjak amit később megbánok az aktívan tett is érte.

Ergo én vagy azt szeretném hogy nyugton hagyjanak vagy ha vitát kezd velem valaki főleg ha látja hogy nincs jó napom akkor az utána ne hisztizzen hanem gondolja végig mi hangzott el. Én ugyanígy fogok tenni és a végén megbeszéljük ki mire jutott.

Vita közben sem mondunk olyasmit, amit nem gondolunk komolyan. A hangnem, a stílus igen, az lehet bántó, de maga a szavak, amik elhagyják a szánkat, az sosem adhat okot későbbi sértettségre vagy akár újabb vitára. Ez aranyszabály. Dühében őszintébb az ember, talán, de azért csak van annyi lélekjelenléte akkor is, hogy felmérje, mi az, ami még belefér és mi az, amit később meg fog bánni. Nekem legalábbis van, pedig meglehetősen heves természetű vagyok, könnyű felbosszantani, ráadásul ha olyan kedvemben vagyok, nemhogy nem kerülöm, kifejezetten keresem is a konfliktusokat, de aztán mégsem mondok/teszek olyasmit, amit utólag megbánnék.

Nnna, szóval a fentiek függvényében nyilván nem bántanám soha a párom se szavakkal, se sehogyan sem. Ennek ellenére nem várom el, hogy lenyeljen és tűrjön mindent, sőt. Szerintem egészséges lelkivilágú felnőtt igenis kiáll magáért, ha úgy érzi, igazságtalanul támadják, mellém nem való olyan pár, aki csak csendben tűr és bólogat, ha éppen rossz kedvemben vagyok és rajta találom meg kitölteni a dühömet. Nem kötelessége elviselni semmit, ha szerinte túlzás vagy túl sok vagy igazságtalan, akkor igenis szálljon velem szembe, egyrészt máskor akkor eleve nem fogok nekiesni, másrészt meg nehogy már ennyire puhapöts legyen, hogy nem meri a szemembe mondani, hogy most irracionális vagyok.

Szándékosan nem bántanám, de elég csúnya stílusban tudok szólni, ha ideges vagyok pl. Ilyenkor inkább nem mondok semmit mert érthető ha azt valaki bántásnak veszi, ha én csak úgy odavágok neki nyers stílusban mondatokat meg pofákat vágok. Nyilván nem szándékosan bántok senkit, egyszerűen csak nyers stílusban jön ki belőlem.

Nyilván nem várom el, hogy lenyelje, nekem kell vállalni a felelősséget azért, ha megbántom és nekem kell helyrehozni még akkor is, ha nem ez volt a szándékom.

Közmondás: "Kétszer mérj, míg egyszer vágsz!" Ez arra az esetre is vonatkozik, hogy kétszer mérlegelj (más verzióban: számolj tízig), mielőtt valamit kimondasz.

Egy indián közmondás: "A kimondott szó olyan, mint a kilőtt nyílvessző: visszahúzni nem lehet". Nagyon meg kell gondolni, mit ejt ki az ember a száján, főleg felajzott lelkiállapotban!

Konkrét válasz a kérdésre: Senki sem köteles eltűrni a másik hisztijét, de megértőnek lehet lenni (egy bizonyos mértékig).