Tényleg túlléptem egy határt, vagy csak megmutattam neki, hogy hülyeséget beszélt?

1 héttel ezelőtt vitába keveredtünk párommal, aminek a tèmája a házimunka volt.

A kutyus napi négyszer van levéve átlagosan. Háromszor biztosan én viszem le. Én itthon dolgozom, párom nem.

A vita abból kerekedett, hogy felhoztam, hogy amikor itthon van, igazán levihetné ő is. Én etetem, én viszem le, néha nincs kedvem. Páromnak erre az volt a válasza, hogy én úgyis csak itthon ülök, nem csinálok semmit; "egy kis mosogatás nem sok idő". Én mosogatok, mosok, teregetek, teszem el a száraz ruhát, kutyáról gondoskodom, porszívózok (mindennap kutyus miatt), felmosok (ami nem 10 perc), stb, stb. Ő ezeket nem csinálja, vagy nem alaposan, szóval újra megcsinálom.

Namármost az én munkám olyan, hogy amennyit "alkotok", annyit adok el. (A keresetünk nagyjából ugyanannyi, van, hogy neki csúszik be plusz párezer forint, van, hogy nekem.) Szóval, ha nem kéne annyit házimunkáznom, több pénzt kereshetnék.

Nem fogok hazudni, nagyon felidegesített, rosszul esett, és csak annyit mondtam; "Ja, én csak itthon ülök?", és másnap már úgy is tettem, ahogyan mondta. Csak ültem.

Harmadnap már szóba hozta, hogy sok a mosatlan, negyedik nap a pórszívózást hiányolta, a hét végén már a szennyeskosár is tele volt. (Persze a kutyust nem hanyagoltam.) Akkor kezdte a mondandójat, mikor észrevette, hogy a dolgozó asztalom is érintetlen napok óta. "Te miért nem dolgozol?" Erre csak annyit mondtam; "Nem értem, miről beszélsz, én csak itthon ülök." Az egész vitát nem fogom leírni, de a vége az lett, hogy felfogta, hogy nem a nagy semmit csinálom itthon, viszont várja a bocsánatkérésemet, mivel szerinte átléptem egy határt. Szerintem nem, csak szimplán móresre tanítottam, mivel tuskó volt.