Sok volt ma a dráma, a barátom bedurvult, egy kollégám, férfi, pedig megmutatta magát. Nem tudom, mi legyen, ti ilyenért már fontolnátok a szakítást? Meg mi a véleményetek úgy egyben az egész helyzetről?

Sziasztok, megpróbálok gyors lenni, remélem egy olyan ember sem olvassa ezt a kérdést, aki fül- vagy szemtanúja volt az esetnek, esetleg hallott róla mástól, vagy tőlem... Kizárólag teljesen idegenekhez jut el, remélem...

Szóval, van barátom, még csak 1 éve, de ezek után nem tudom, meddig lesz még. Elém jött a munkahelyemre, iszonyúan ki volt akadva. A kantinban várt rám, én mosolyogva megyek oda ő meg nem látott az idegtől, remegett... Szinte már sziszegve beszélt az indulattól, de ez nem ijeszt meg, csak zavaró... Járkált mint a mérgezett egér, ki akart velem menni, hogy tudjunk végre négyszemközt beszélni, de nekem muszáj volt maradnom, vártam egy HR-est, mert nyertem a céges nyereményjátékon, és hozta a kupont, amit nyertem. Na, és emiatt h nem tudtunk menni, ott volt tiszta feszült mellettem, persze ismerőseimtől félrevonulva. De ott voltak látótávolságra, mert hogy munka után még leülnek egy ingyen kávéra. Na, mondtam pasimnak menj ki, várj meg a parkolóban, nem, ő ott marad velem. Már kezdett égő lenni a dolog, messziről sütött róla az ideg, a feszültség... Azt se tudtam mi a baja.

Aztán felcsattant h miért nem jön már a HR-es, 10 perce vártunk. Aztán végül kirobbant belőle, mi a baja, igazából jogosan volt rám mérges, tényleg rossz fát tettem a tűzre, na de arról nem vagyok meggyőződve, hogy a mérleg ki volt egyensúlyozva, ez a reakció nem volt egyenértékű azzal, amit tettem. Az én mércém szerint ehhez a reakcióhoz valami iszonyúan nagy szemétséget kell tenni, nem is tudom, mondjuk valaki kutyáját eladni külföldre, hogy sose lássa újra. Vagy engedély nélkül elmenni a kocsijával, és összetörni véletlenül... Most nem írom le mit tettem, mert privát infó, de nem olyan durvát, mint az említett példák...

Na és kiakadt megragadta a felkaromat a képembe hajolva sziszegett... Akkor se féltem tőle, inkább marhára kínosnak éreztem ezt az egészet a munkahelyemen, a pokolba kívántam a barátomat. Meg is rángatta a felkarom, de nem fájt, vagy ilyesmi, csak marha ciki... Aztán már kiabált is, de vissza-vissza fogta a hangerejét. És akkor jön a dráma második felvonása. Mert van egy férfi munkatársam, aki amúgy iszonyú rendes, meg segítőkész mindenkivel, velem is. De nagyon csendes, minden ebéd szünetben meg sem szólal csak ha valami fontos van. De egyébként nem egy csúnya srác, ha ez releváns. Na és ez a férfi kollégám odajött, és én még sose láttam ilyennek... Pedig már mondták róla páran, hogy tud ő, ha akar. Tud kemény lenni, amikor pl. állítólag egyszer valaki pletykált róla, kiosztotta. Na és odajött hozzám meg a pasimhoz, de akkor már a főnökeim is minket néztek...

Odajött és tiszta vörös volt a feje, a szeme szúrós, sose láttam őt így, és olyan kőkemény hangot ütött meg a pasimmal, nem káromkodott, csak kiállt értem. nagyon jól esett, ott és akkor ezerszer jobban kedveltem ezt az ismerőst, még csak barátomnak se nevezném, mint a tulajdon pasimat. Végül konkrétan el is zavarta, elviharzott. Én meg hazamentem a szokásos módon. Pasimmal azóta nem tudom mi van, én még szeretem, de közben nem tudom ez nem-e jelzi hogy szakítani kellene... Vagy ez még nem durva? De a kollégám se semmi... Most úgy érzem, hogy már majdhogynem bejön nekem, külsőre eddig is jónak találtam, de most már belsőre is tetszik, hogy mutatott valamit magából. Nem fenyegetőzött, nem káromkodott, csak teljes vállszéllességgel kiállt mellettem, ő már csak ilyen segítőkész. És hatékonyan, olyan kőkemény hangot ütött meg, olyan határozottságot sugárzott, hogy még a barátomat is ki tudta vele kergetni a kantinból.