Férfiak, akiknek a párjuk már anya: titeket nagyban befolyásol(t) a kapcsolat alakulásában a gyerek megléte, viselkedése?

Nőként válaszolnék: ebben az esetben, főleg ha a férfi szeretne még saját (közös) gyereket, nagyon komolyan megnézik, hogy milyen anya vagy. Ott a referencia, nincs duma. Egy neveletlen gyerekkel nem fognak veled hosszú távon tervezni.

Más téma, hogy a gyerek habitusa milyen. Egy csendes gyerek is lehet neveletlen, és egy aktív, nagyszájú gyerek is lehet jólnevelt. Az biztos, hogy ha együtt akartok élni, akkor legalább olyan fontos, hogy ők mennyire jönnek ki egymással, mint ti ketten.

Ezt nem igazán értik az emberek pedig mindkét irányban ugyanaz a helyzet: ha a partner az első, akkor tolerálják, ha a gyerek az első, akkor nem annyira.

Lehet lepontozni, tiltakozni, aki nem hiszi járjon utána. A jó kapcsolatban a partnerek kiegyensúlyozottan élnek.

Az értetlenkedésed alapján eszedben sincs a partnert a gyerek elé helyezni, így a te kapcsolataid rosszak lesznek.

#4: Aki egy szintre teszi magát a gyerekkel és pótanyát keres, annál ez nyilván így van. Ahogy az is igaz, hogy rivalizálni fog a gyerekkel, és ha nem ő nyer, akkor inkább eldobja a kapcsolatot is.

Viszont két egészséges felnőtt esetén erről nincs szó. Kicsit olyan ez a hiszti, hogy vagy a kutyákat szereted, vagy a csokit, de egyszerre a kettőt nem lehet. Miért is? Elvégre két teljesen különböző dolog.

Aki a "párját" a gyerek elé helyezi, azt hogy kell elképzelni? Ha nem jönnek ki egymással, akkor marad a pasi, a gyereket meg kidobja? A pár azért van idézőjelben, mert aki tényleg a párod, az nem is kényszerít választásra. Milyen ember az, aki egy anya és a gyereke közé áll?

Az pedig egyértelmű, hogy a gyerekem az első. Én hoztam a világra, én akartam, én vagyok érte felelős, élete végéig elérhetetlen kapocs van köztünk. Utolsó lélegzetemig az anyja maradok, ugyanis neki csak egy anyja van. Párod lehet több is, őt te választod, ő téged, és normális esetben nem vagytok függő viszonyban. Egyenrangú felek vagytok, akik azért vannak együtt, mert így döntöttek. Van választásuk. Mehetnek akár külön is, bármikor. (Pont az a szép egy párkapcsolatban, hogy mindketten azon dolgoztok, hogy a másiknak megérje maradni.)

Ahogy körbenézek, nagyon azt látom, hogy ahol a pasi az első, és a gyerek a második, az a mozaikcsalád nem működik. A gyerek szenved a mostohaapja miatt, az anya az ütköző kettejük között, a pasi meg úgy viselkedik, mint egy kanmajom a riválissal. Ordít, veri a mellét, és habzik a szája, ha a gyerek hozzáér az asszonybirtokhoz. A végén mindenki utál mindenkit, és egyik pasi adja a kilincset a másiknak. Ezek a nők rendszerint erősen kapcsolatfüggők.

Azért furcsa ez az értetlenkedés, mert szerintem egyértelműen látszik, amikor a partner azt figyeli, hogy a gyerek mit akar és ehhez a partnerének is alkalmazkodnia kell. Néha lehet ezt csinálni, de sok esetben a partner számára ez folyamatos megalkuvást és háttérbe szorulást jelent még akkor is, ha ez normálisnak tűnik, hiszen mindent a gyerekért.

Aki azt mondja, hogy a gyerek második helye azt jelenti, hogy kirakják a családból az egyszerűen idióta.