Sok lány miért nem akar hosszú kapcsolatot? Félnek elköteleződni?

Tartós kapcsolatot a legtöbb akar. Sőt, házasságot is..

A gyerek az más téma. Jó, hogy nem akarnak. Az ingatlan árak az egekben, a fizetések nevetségesen alacsonyak. Hova szüljenek? A szülők nyakára?

Vagy majd építenek egy kótert a pasi anyjának kertjében ahol ellesznek? (vannak ilyenek)

Ha különválnak a pasitól, a gyerek az ő myakukon marad. Dolgozhatnak 2 munkahelyen, és normális pasit már csak nehezen találnak, apuci viszont él mint marci hevesen.. Lehet gyerektartást se fizet, inkább dolgozik feketén.

Ez elég gyakori életkép.

Sokszor már a terhesség alatt lelép apuci. Ezért minek szüljenek? Inkább élvezzék az életüket, jobban teszik.

26 vagyok, komoly kapcsolatot keresek, amitől a társkeresőkön pl menekülnek még a nálam 1-5 évvel idősebbek is, nemhogy a fiatalabbak. Van "életem" is, de jelenleg a környezetemben nincs senki, akivel el tudnék képzelni kapcsolatot + nem is nagyon nyitott felém mostanság senki. Ezért az esélytelen nyugalmával próbálkoztam az említett oldalakon, kb 0 sikerrel.

A gyerekeket szeretem és ha lenne hova, ha lenne kinek, akkor nagyon szívesen szülnék. De egyelőre egy saját lakás is csak álom. Albérletben élek, ami mellett elég nehéz félretenni. Egy férfire nem fogok alapozni. Csúnya világot élünk, 100%-ban már senkiben nem lehet bízni. Nekem nem hiányzik az, hogy valaki elhagyjon egy gyerekkel, vagy elhordjon mindenféle pénzéhes ribinek. Úgyhogy saját szintemen lévő férfit szeretnék. Hosszútávra, de gyerek nélkül. Még házassághoz sem ragaszkodom.

Egyháznál lenne érdemes ismerkedned, ha KOMOLYABB ELKÖTELEZŐDÉSRE vágynál. A római katolikusok veszik a legkomolyabban a házassági esküt. Szoktak lenni ismerkedési lehetőségek főleg fiataloknak.

De arra számíts, hogy nagyon sok távolságtartó és rideg viselkedésű emberrel fogsz ott találkozni. No meg komoly szabályokra.

Ui: az evangélikusok és a reformátusok viszont szinte minden szempontból LAZÁBBAK egy kicsit.

Ebben a korban szerintem sokan akarnak komoly kapcsolatot, amihez 95%nak hozzátartozik a házasság is. Ha pl én akarnék is gyereket, biztos hogy nem szülnék egy pasim-csajom kapcsolatba. Együttélés ide vagy oda. És ezzel sok nő így van.

Én 24 voltam mikor összejöttünk a férjemmel, ő 21, mindketten komolyan gondoltuk, 25 évesen hozzá is mentem. :)

A gyerek az más tészta, azt egyre többen nem akarnak,( mi sem). Ami amúgy teljesen érthető dolog. Túl sok macera, túl sok idő, energia, és rengeteg pénzbe kerül normális életszínvonalon gyereket nevelni. Kinek van arra pénze? És ki az aki bevállalja annak ellenére, hogy nem tudna mindent megadni neki? Én biztos nem. Ezen kívül minek? Az emberek többsége nonstop dolgozik hogy megéljen. fáradtak, stresszesek, alig van idejük egymásra, háttérbe szorulhat, megromlik a kapcsolat, aztán ebből lesz a sok egyszülős " család" meg vasárnapi apuka. Felesleges gyereket csinálni, főleg ebbe a világba, ebbe az országba, ahol közjószágnak vannak degradálva, meg azért, hogy többet legyen a nagyszülőkkel/ bébiszitterrel/ vagy aki vigyáz rá, mint a saját szüleivel. Értelmetlen.

Nem hiszem, hogy ez lenne a probléma.

Szerintem azért nem tudsz összehozni egy kapcsolatot, mert görcsösen ráfekszel a legyen család, feleség témára. Nekem is számtalan ilyen van, hogy 2 nap ismeretség után már kiböki, hogy ő 1-2 éven belül gyereket akar, és nagyon tetszem. Ez hiteltelenné teszi az egészet, mert ennyi időn belül még nem tudhatja, hogy valóban engem akar-e. Tehát ez a "mindegy, csak szüljön nekem egy gyereket" kategória.

Mondom ezt úgy, hogy én már szeretnék gyereket így a 26-hoz közeledve, de könnyen kiszúrom, hogy valaki tényleg engem akar, vagy tök mindegy neki, csak legyen már egy nő, akit feleségül vehet.

Ha sürget a környezeted a pártalálással, arra pedig ne hallgass egyáltalán!

Majd mindennek eljön az ideje...