Családalapítás különböző anyagi háttérel? Hasonló helyzetben lévő nők, ti hogyan élitek ezt meg?

Párommal több évnyi párkapcsolat után költöztünk össze. Én akkor kezdtem el dolgozni az első munkahelyemen plusz mellette csináltam a fősulit. Ő akkor már pár éve dolgozott, és kapott pénzt a szüleitől így plusz hitellel vette meg a lakást amibe összeköltöztünk. Én felretenni nem tudtam, a fizetésem sem volt sok, plusz a főiskola is sokat elvitt meg az angol tanár, mert a sulis angol semmit sem ért, a diplomához meg ugye kell..

Szóval a rezsit plusz minden egyéb kiadást felesben fizettük, a hitelt csak ő, mivel a lakás az övé volt.

Eltelt 4 év, közben meglett a diplomám, új munkahelyem lett, valamivel több fizétesért, de akkorra viszont már családalapítási terveink voltak. Másfél évet dolgoztam az adott helyen mikor eljöttem szülni, 2 gyerek, hosszú évek estek ki, és most fogok majd csak visszamenni dolgozni. Közben költöztünk, nagyobb otthonunk lett, hiszen 2 gyerekünk született. A csed, gyes összegéből én továbbra sem tudtam félretenni, csak annyit, hogy míg itthon vagyok pluszban még 1 okj tanfolyamot elvégeztem, hogy könnyebben visszatérjek a munkába.

Valahogy egyre többször gondolok bele, hogy mi lenne ha egyszer egyedül maradnék a gyerekekkel (nincs rá okom, csak elméleti szinten), és gyakorlatilag nincs semmim. Jól élünk, de igazából a lakás a párom nevén van, valahogy baromi gyorsan elúsztak az évek és nekem nincs semmi tulajdonom.

Ha elkezdek most újra dolgozni, szeretnék félretenni, de igazából abból mire értelmes összeg összejön, nem latok realis célt, főleg hogy a gyerekek miatt csak részmunkaidőben tudok visszamenni.

Van valaki hasonló cipőben, hogy jól élnek, de igazából neki semmije nincs? Titeket nem zavar a dolog? Engem régebben nem zavart, mindig csak az érdekelt, hogy együtt vagyunk, boldogok vagyunk, jól élünk, az én fizetésem mindig csak annyira volt elég, hogy nem volt gond, de félretenni már nem tudtam, ő bőven. Ahogy élvezem a korombeli régi ismerőseimet, hogy mára mindenkinek lakása van, ha hitelből is, de van, akkor azért rossz érzés. Bár többjüknek családjuk nincs, nyilván ők meg lehet azért irigykednek, de olyan bénának érzem magam, hogy látszólag olyan jól élünk, de én nem adtam hozzá semmit anyagilag (a butorozashoz igen, de magahoz a lakashoz semmit)