Hogyan értessem meg a keresztlányaimmal, hogy a pénz nem minden és nem szabad telhetetlennek lenni?

Unokahúgaim felköltöztek Budapestre dolgozni címszóval, de mondták, hogy igazából a pénzes férfi a lényeg. Egyikük gyorsan a munkahelyén összejött egy informatikussal, másikuk sem maradt le, egy év múlva ő is felköltözött Budapestre, összejött a tesója fiújának régi munkatársával. Férfiak idősebbek tíz évvel, lányok meggyőzték őket, hogy vegyenek lakást. Családi összejövetelen dicsekednek, hogy a lakás az övék, a hitel meg a férfiaké. Ilyenkor én szégyellem magam helyettük, hogy ilyeneket mondanak, és sajnos komolyan gondolják. Szüleikkel nagyon csúnyán beszélnek, pedig a mai napig támogatják őket pénzzel. Nagyon sajnálom keresztanyám és keresztapám, hogy ők meg spórolnak mindenen, mert a lányok telhetetlenek. Én is Budapesten élek a férjemmel, legutóbb én hoztam vissza a lányokat, hogy legalább ez ne keresztapámék kiadása legyen, és próbáltam kicsit a lelkükre is beszélni, hogy nem minden a pénz, meg a jólét, próbáljanak néha kedveskedni a szüleiknek, de tartok tőle süket fülekre talált. Nagyon el vannak kényeztetve, és zavar, mert nekik meg én vagyok a keresztanyjuk. Korábban is kissé önző módon viselkedtek, de mióta Budapesten élnek még rosszabb lett. Hiába mondom, hogy ennek nem lesz így jó vége, a barátaik egyáltalán nem akarnak gyereket, egyikük most azt vette a fejébe, hogy neki akkor is kell. Mondtam nekik, hogy ezt így nem lehet, és hogy nem fognak a szüleik örökké élni, és nekik is gondolni kell arra, hogy önállóak legyenek és legalább spóroljanak. De folyton a vásárláson meg a csavargáson jár az eszük. Nem buta lányok, de úgy gondolják, csak így lehet boldogulni és nem értem miért, mert soha nem szenvedtek hiányt semmiben. Már mindkettő elmúlt 24 éves, és már ideje lenne megkomolyodniuk. Én sem vagyok nagyon idős, hogy ne emlékeznék milyen volt fiatalnak lenni, 37 vagyok, de azért 24-27 évesen már felelősségteljesen gondolkodtam, de lehet már így is túl nagy a generációs különbség köztünk, én nem a közösségi oldalak idején voltam fiatal, nem ismerem ezt a nyomást, ami a fiatalokra nehezedik. Huszonéves fiatalokat kérdeznék, hogyan találjam meg a közös hangot a lányokkal? Hogyan értessem meg velük, hogy ez a meggondolatlan viselkedés nem vezet sehová? Ha van tippetek, szívesen fogadom!