Miért van ez? Megunt?

Van egy olyan álomkép az emberekben, h minden olyan szép és jó marad, mint az elején. De nem, ez nagyon ritka. Ha jönnek a dolgos napok, együttélés, akkor ez már nem a rózsaszín ködös időszak, hanem az élet maga, ahol már azért is tenni kell, amit régen természetesnek vettél.

Ha úgy érzed, h valami hiányzik, beszéljétek meg, kezdeményezz, de azért ez nem könnyű. Ha a másik vevő rá, h ne laposodjon el a dolog, akkor szerencséd van, ha meg nem...akkor megérkeztél a többség életébe.

Hát nem tudom. Egy éve vagyunk együtt, 7 hónapja élünk együtt. Mindig kapok puszit, ha megjön, ha elmegy valahová, mindig megbeszéljük a dolgainkat, a főztömre is megmondja az igazat, mint az elején. Nem segítésnek mondanám, hisz ő is ott él abban a házban, tehát ha épp neki van ideje, akkor ő csinája meg a dolgokat. Ennyi.

Kérdés persze, hogy mióta vagytok együtt, de nem szabadna ennyire azt érezned, hogy nincs melletted.

Párom például nem az a fajta, aki mindig mondja, hogy szeret, sőt magától nem is nagyon. Ha én mondom, neki akkor mondja, hogy ő is, de ennyi. Viszont érzem. Abból, ahogy viszonyul a dolgainkhoz, ahogy segíteni próbál bármiben is, ahogy beszél velem, ahogy hülyéskedünk stb. Szóval azért nem szabad ennyire megalkudni, hogy természetes, hogy megalkuszunk, és nem érdekel a másik. Ha nem jön magától, akkor ott gond van.