Lennél klasszikus női háziasszony ha a pàrod azt szeretné?

A párom kérésére soha. Saját elhatározásból majd akkor, ha lesz elég passzív jövedelmem ahhoz, hogy eltartsam saját magam és a két gyereket.

Kérdező, logikátlan amit írsz. Ha annyira jól álltok, hogy a Te fizetésed teljesen kieshet, akkor bele kell férnie a takarítónőnek. Vagy mondd azt, hogy nincs kedved dolgozni és kész.

Semmiképp.

Szeretem a munkámat és nem hagynám ott, valamint ez gátolna abban, hogy ki tudjak teljesedni és elérni a céljaimat. Az pedig a másik, hogy bármennyire szeretem a páromat, nem szeretnék tőle függeni.

Az otthoni teendőkkel sose megy el sok idő, mert felosztjuk, így pár óra alatt végzünk mindennel egy nagytakarítás során.

Érthető, ha valakinek tetszik ez az életstílus, de nekem inkább hajaz egy rémálomra.

26/N

Ha a párom azt szeretné -> úgy semmiképpen sem

Ha én azt szeretném -> párommal egyetértésben, az anyagiakat felmérve -> esetleg, bár azért sokszor meggondolnám.

Az a baj, hogy én ilyen családban nőttem fel. Anyám htb volt kb 2-3 éves koromtól kezdve, hasonló indíttatásból. Többnyire éjszakai műszakban dolgozott, kevés pénzt keresett, cserébe este apámnak kellett velünk foglalkoznia a tesómmal, miközben napközben ő ugyanúgy dolgozott. Úgy döntöttek akkor, hogy hát legyen anyukám inkább htb, apámnak amúgy is saját vállalkozása volt, ráadásul informatikai területen, bőven volt elég pénz, nem voltunk rászorulva anyám munkájára. Na igen, csak ahogy teltek az évek, apám vállalkozása kezdett nem olyan jól menni, őt teljesen felemésztette, hogy 100% egyedül kellett a vállán elvinnie a család költségeit, anyámra az ég egy adta világon semmiben sem számíthatott anyagilag, majd ahogy telt az idő, másban sem. Anyám totál leépült szellemileg, mert oké, jó dolog a sport meg a pihenés egész nap, de 20-30-40-50 éven keresztül ez baromi kevés, nem valami kielégítő szellemileg. Az élete, főleg mióta kirepültünk a családi fészekből, teljesen kiüresedett, néha kötöget pulcsikat meg néz valami brazil sorozatot, aztán ennyi. Közel a 60-hoz már nem is nagyon fog mást csinálni, miután lassan 30 éve ebből állnak a mindennapjai. Az, hogy apám 55 évesen meghalt szívrohamban, mert éveken keresztül se hétvége, se ünnepnap, se szabadnap, se éjjele, se nappala nem volt (miután már nem ment olyan jól a vállalkozása, extra munkákat is bevállalt, hogy megteremtsen mindent nekünk), szóval agyonhajszolta magát, az persze kit érdekel. Anyagilag amúgy így tényleg megvolt mindenünk, de apámat nem ismertem, és ő se minket. Őszintén mondom, inkább éltem volna szerényebb körülmények között, de egészségesebb családi dinamikában. Mert amúgy gondolhatod, kin vezette le apám a stresszt. Nagyon egészségtelen párkapcsolatuk volt, ami nyilván nem törvényszerű, ugyanakkor az, ha az egyik fél htb, a másik meg dolgozik látástól vakulásig, az igenis előhöz bizonyos egyenlőtlenségeket a kapcsolatban, akárhogy is nézzük.

Gondolhatod, hogy az én szüleim sem így tervezték, amikor ez a döntés megszületett közöttük.

Amúgy én most technikailag htb vagyok, mert GYED-en vagyok a babánkkal itthon, és most még élvezem meg tök jó, meg érdekes meg minden, de érzem és látom magamon, hogy ezt hosszú távon nem fogom tudni elviselni. Mármint én szeretem a házimunkát is csinálni, a lányommal foglalkozni meg aztán főleg imádok, most már lehet is lassan kezdeni vele valamit így 9 hónapos korára, de azért igenis szükségem van néha másfajta szellemi kihívásra is, mert érzem néha, hogy ebbe totál bele lehet zombulni és beszippantja az embert a teregetés-főzés-pelenkázás bermuda-háromszöge. Ha csak ez lenne évtizedeken keresztül, szerintem én is hasonlóan leépülnék, mint anyám. Szóval szerintem én még akkor sem akarnék htb lenni, ha megnyerném az Eurolottót és az életben nem lenne szükség többet dolgozni járnom. Pedig amúgy nem rajongok annyira a munkámért, de ad egy olyan keretet és szellemi kihívást, plusz önbizalmat, ami nekem igenis hiányozna.

Semmi esetre sem.

Ez nem nekem való.

Még a kemoterápiás kezelésem alatt is dolgoztam, nem viseltem volna el, hogy csak itthon legyek, mint klasszikus háziasszony.