Tényleg probléma, ha én a klasszikus női szerepben érzem jól magam?

Senkinek nem az a problemaja, hogy te hogy erzed jol magad.

De a helyedben kezdenek felretenni. Vagy legalabbis hazassagi szerzodest irni, ahol valas eseten elegendo penzzel tavozhatok.

Nekem nem probléma. Én nem tudnék htb lenni, mert egyrészt engem nem elégít ki önmagában a háztartás és a gyerek, másrészt nem szeretek kiszolgáltatott lenni.

Ha neked és a párodnak így jó, akkor csináljátok így.

De ahogy már írták, ez elég veszélyes. Ha véletlen rosszul alakul a kapcsolat, nem tudsz lépni, mert teljesen tőle fuggsz. Ha véletlen valami baja lesz a párodnak, nem tudsz mit csinálni.

Nekem ilyen élet nem kellene, túl nagy rizikó.

Életbevágó, hogy valamiből tudjál élni halálod napjáig, illetve amíg a gyerekek nem keresnek magukra, addig őket is el tudd tartani.

Ha ez megvan, utána azt csinálhatsz, amit akarsz.

Te túl szépen fogalmazod meg a helyzetet. A "háztartásbeli" és a "klasszikus női szerepek" nem adják vissza a szituáció súlyát.

A háztartásbeliség az, hogy a munkaképes éveidet otthon töltöd, nem szerzel munkatapasztalatot, nem dolgozod le a nyugdíjig hátralevő éveidet.

Az életedet egy az egyben a férjedre bízod, a pénzed olyan pénz, amit tőle kapsz.

Ami még oké is lenne egy olyan világban, ahol nem végződik a házasságok fele válással, nincs családon belüli erőszak, stb.

Tegyük fel, hogy megcsal a párod, ami lássuk be - baromi valószínű. Mit csinálsz? Az ő házában élsz, az általa megvett ételt eszed. Az ő pénzéből van a ruha is, amit viselsz.

Ha úgy döntesz hogy kiborítod a bilit, ott maradsz egy nagy rakás semmivel, szóval inkább tartod a szádat.

Vagy mi van, ha ne adj' isten meghal a férjed? Nem tudom hány éves vagy, szóval tegyük fel, hogy 25 évesen gyereket szültél, és onnantól háztartásbeli voltál, 35 évesen pedig elcsapja a férjedet egy autó és egyedül maradsz egy gyerekkel. Nem dolgoztál 10 évig, (vagyis de, cseléd voltál, de ezt nem rakhatod bele az önéletrajzodba) és egy új férjet sem fogsz tudni fogni, hiszen a férfiak szemében 30 felett halott vagy, ha gyereked van, akkor meg még a sírodra is köpnek.

És tudod, hogy mi az igazi szépség a háztartásbeliségben?

Minél inkább akarsz egy férfi (csicskája) hátországa lenni, aki mindent megtesz az otthonteremtésért, és az egész élete a férje szolgálata, annál nagyobb az esélye hogy a férfi rádun, és ha nincs jobb megcsalási lehetőség, prostizni megy. Persze téged megtart otthonra, de pár év után nem árt rendszeres nemi betegség szűrésekre vinni :D

Persze megértelek. A felnőtt élet, a mindennapos munka és önmagad ellátása baromi fárasztó és lélekölő, de ha van benned legalább egy kis kurázsi, akkor belátod, hogy NEM megoldás, ha holmi ősrégi, férfiak által teremtett, sosem működő szerepek mögé bújva kihátrálsz a saját életed felelősségeiből.

Te gyakorlatilag azt akarod, hogy a szüleidtől való kirepülés után ugyanúgy gondodat viseljék, csak most ne a szüleid, hanem egy férfi. De ezzel az a gáz, hogy bármennyire is szeressétek egymást a kapcsolat elején, egy férfi érzéseire építeni az egész életedet gyakorlatilag öngyilkosság.

"Persze megértelek. A felnőtt élet, a mindennapos munka és önmagad ellátása baromi fárasztó és lélekölő, de ha van benned legalább egy kis kurázsi, akkor belátod, hogy NEM megoldás, ha holmi ősrégi, férfiak által teremtett, sosem működő szerepek mögé bújva kihátrálsz a saját életed felelősségeiből.

Te gyakorlatilag azt akarod, hogy a szüleidtől való kirepülés után ugyanúgy gondodat viseljék, csak most ne a szüleid, hanem egy férfi."

Ezt ne csinálja senki!

A felnőttéválás munkája olyan életfeladat, amit ha elodázol, később nehezített formában tolja eléd az élet.

Itt is gyakoriak azok a kérdések, hova menjenek 3 gyerekkel, "nincs hova menniük"...

Aki pedig legalább részben megoldotta a saját lábon állását, nem tud felelni, mert nem létezik számukra ez, hogy "nincs hova menniük". Egyszerűen teljesen más világlátásuk van azáltal, hogy meg kellett oldaniuk helyzeteket 20-30 évesen, amiket mások nem akartak megoldani.

Nem a háztartásbeliséggel van a baja senkinek, hanem azzal, hogy nem fogod fel, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz ezzel. Ha bármi történik a férjeddel, utána ottmaradsz egyedüálló anyukaként nulla munkatapasztalattal, és így kell majd munkát keresned. A leggázabb rabszolgamunkák közül kaphatsz csak így melót, és kénytelen leszel elvállalni, mert a gyerekeket etetni kell...

Ráadásul abba is gondolj bele, ha te otthon vagy egyedül egész nap, a férjed meg melózik, akkor miről fogtok mégis beszélgetni? Hazajön a férj a munkából, te meg elmeséled, hogy ma a fürdőszobát sikáltad tisztára, holnap meg a konyhát fogod? Mert ezen kívül nem lesz semmi más, amiről mesélhetnél. A férj igen hamar rá fog unni, hogy beszélgetni sem tud semmiről a feleségével, mert őt nem érik otthon ingerek. Pár év után keresni fog magának másik nőt, aki izgalmasabb.

Még az is van, hogy a gyerekek fokozatosan leválnak.

24 órás munkát egy "jó természetű" baba lehet, hogy csak egyetlen hétig igényel. Alszik 16-18 órákat, 23 év múlva pedig igényli a társaságot, később oviba megy, iskolában tölti a napját. 12 éves korától napi 2-3 óra törődésre van csak szüksége, 25 éves korától talán semennyire, és elköltözik egy másik országba. Olyan ismerőseim is vannak, aki már a gimnáziumot külföldön töltötték. Neked meg az életed 98 évből áll, ebből esetleg 2-t sem köt le teljesen a gyerek.

A maradék 96 évre is jó volna valami program.:)

* 23 év múlva pedig igényli a társaságot

jav.: 2-3 év múlva pedig

Én nagyon is tudok ezzel a felfogással azonosulni. A nőknek mindig is ez volt a szerepe: gyereknevelés, házvezetés. A hiedelemmel ellentétben nem nézték le a nőket, óvták őket, ők voltak a családi tűzhely őrzői, csak jött néhány nő, akik unatkoztak otthon és ezt elterjesztették, továbbá ráerőltették több másik nőre az akaratukat, mint hogy szavazhassanak, dolgozhassanak. Sosem lesz egyenjogúság, pedig van, amiben a férfi az erősebb, van, amiben a nő. Meg kellene teremteni a feltételeket ahhoz, ha már olyan modern és civilizált népség vagyunk, hogy a férfi annyit keressen, amennyiből el tudja tartani a családját, lehetőséget kellene adni, hogy ha egy nő akar, akkor dolgozhasson, de ne legyen kötelező.

Szánalmas egy világot élünk, én azt mondom ez emberiségnek elment a maradék józan esze is. Amióta valaki kitalálhatja, hogy ő nem férfi és nem is nő, nekem elveszett az emberiségbe vetett maradék hitem is...