Tényleg probléma, ha én a klasszikus női szerepben érzem jól magam?

Senki nem mondta, hogy a háztartásbeliség a női minőség.

De a gondoskodás, a szeretet teli otthoni légkör megteremtésének a képessége mind a nőé.

Azt se mondta senki, hogy ne legyen célja, csak szülni. De bármily hihetetlen, a szülés is beletartozik, mert csak mi tudunk szülni.

Ettől függetlenül nem kötelező, és én is azt írtam, hogy legyen valami bevételi forrása, de attól, hogy ő abban érzi jól magàt elsősorban, nem is hülye, nem is naiv, semmi gond nincs ezzel.

Igen, kevés férfi van, aki tiszteli a nőket, de VAN. Azokat kell megtalálni.

Nincs ezzel gond, egészen addig amíg a férjed nem unja ezt meg, aztán mehetsz mindenféle támasz nélkül albérletbe vagy ahova akarsz.

Nekem 3 gyerekem van, de megőrültem volna otthon a 4 fal között. Nekem kell valami más is ami történik velem, így amikor a pici ovis lett én is elmentem dolgozni. 8-14-ig,mire jönnek haza én is itthon vagyok.

És ha esetleg történne valami a kapcsolatunkban (mert soha nem tudni) akkor nekem is van fizetésem és nem kell ezen is aggódni.

Nem, nem probléma. Feminista vagyok, és én is, és a többi normális feminista is úgy gondolja, hogy teljesen okés, ha háztartásbeli SZERETNÉL lenni, csak ne legyen KÖTELEZŐ. Ugyanez a gyerekvállalással - semmi baj azzal, ha valakinek az az életcélja, hogy anya legyen, csak ne legyen lenézve az, aki viszont nem így él. Aki emiatt elítél, azzal nem kell foglalkozni, és ezt olyan nőként mondom, aki karrierista és nem szeretne gyereket.

Viszont azt mindenképp kalkuláld bele, hogy ha nem alakul jól a házasságod, akkor is teljesen a fétjedre leszel utalva. Nagyon rosszul is kijöhetsz abból, ha nincs legalább egy szakmád, amiben B tervként elhelyezkedhetsz. Engem biztos zavarna, ha életem végéig arra lennék utalva, hogy valaki eltartson, hiszen akkor nem én dönteném el, mire költjük a pénzt. Mi van, ha pl. x év múlva szeretnél kifizetni valamit a gyerekednek, mondjuk beíratnád fociedzésre, de a férjed ezt ellenzi? Így sokkal kevesebb beleszólásod lesz a gyereknevelésbe. Gondolkodj el ezeken a dolgokon, mielőtt teljesen feladod az önállóságodat.

Nincsen ezzel alapvetően baj, csak annyi, hogy ez eszméletlen nagy kiszolgáltatottság.

Okés, éltek így nagy boldogságban tíz évet, és akkor a férjed meghal. Na, akkor mész három műszakban, minimálbérért dolgozni két gyerek mellől?

Vagy a férjed átmegy egy traumán (pl egyik szülő halála) és kijön belőle a legrosszabb oldala. Erőszakos, fizikailag bántalmazó, satöbbi. Na, akkor mihez kezdesz? Három műszak, minimálbér?

Vagy elég annyi, hogy a férjed a gyerekek születése után csak akkor adja oda a heti élelmiszerpénzt, ha olyat csinálsz az ágyban, amit nem akarsz, és kimondottan fájdalmas a számodra (anális szex, erőszakos mélytorok, stb). Na, akkor mi lesz? Három műszak, minimálbér? Éhező gyerekek?

Kérdezd csak meg a mostani 70 éves nagymamákat. Én nem ismerek olyat, akit a férje ne vert volna. És ők azok, akik kiadták magukat a házassággal.

A régi időkben azért működött ez a fajta házasság, mert mindenkinek tök természetes és magától értetődő volt, hogy a férj a zárt ajtók mögött úgy bántalmazza az asszonyt és a gyerekeket ahogy neki tetszik, amíg bele nem haltak, senkit nem érdekelt.