Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok egy párkapcsolatról? Egy barátom elmesélte, hogy a felesége (12 évvel fiatalabb nála és 9 éve házasok) évek óta elhúzódik az együttlétektől.

Én hasonló helyzetben kényelmetlenül érezném magam. Nem szeretem, ha kikotyogják emberek a hálószobatitkaikat nekem, nem tudok vele mit kezdeni, nem is érdekel, kellemetlen szituáció. Igyekeznék minél semlegesebb maradni és minél semmitmondóbban reagálni, hátha leesik neki hogy nem vagyok kíváncsi.

Magamban azt gondolom az ilyenekről, hogy két cselekvőképes felnőtt embernek kellene tudnia kezelni. Ha önerőből nem megy, akkor van szakember. Ha úgy se megy, akkor vagy elfogadják, vagy pedig legális a válás. Nekik kell eldönteniük.

Nem tudnék ilyen kapcsolatban élni. Az eltérő munkabeosztás még oké, hétvégente lehet együtt lenni, nyilván nem ez a legideálisabb, de ez még nem a világ vége.

Nem hiszem el, hogy ne lehetne azt megtenni, hogy néha-néha egyszerre fekszenek ágyba. Én és a férjem szintén ilyenek vagyunk, bár nekünk kb 1-2 óra a különbség az alvásunk között. Mégis megtesszük azt párszor, hogy együtt alszunk el. Meg mi az, hogy nem lehet vele az igényeiről beszélgetni? Pont ez a lényeg egy kapcsolatban..

"Egy szentimentális pillanatban a barátom a lakását és az új autóját is a feleség nevére iratta."

Nyomorult béta. Ez iránt most szimpátiát kellene érezni? Ő nem a személyiségével, kinézetével vagy szexuális vonzerejével "fizet" a 12 évvel fiatalabb (és talán csinos, vagy őnála vonzóbb) nőért, hanem anyagiakkal. És még LOL, ebből sem kap sokat vissza.