Volt már veletek olyan hogy úgy éreztétek nem tudtok egészségesen szeretni?

Én kb ugy vagyok hogy ugy tudok szeretni ha kvázi ez mellett semmit nem kell tenni a másikért.

Azaz annyi dolgom van alapbol az eletben is ami lesziv, hogy pl mosni főzni vagy pátyolgatni egy ffit nekem már nem marad "erőm".

Es de egy volt bérlotarsam szavai csengenek folyamatosan vissza a fülembe, aki ffi es állandoan törődött velem, (igazábol akart velem járni stb de en nem es ő soha de soha nem erőszakoskodott), de mindig meglepett valamivel amitől el voltam hűlve olyan kedvességek melegségeket kaptam tőle mindig es hagyott közben szabadon élni, szoval ő mondta egyszer nekem hogy a szeretet nem egy szó hanem pl egy pár meleg zokni.

Én erre meg kapcsolatban ill törődésre szinte képtelen vagyok, joformán csak "mímelem"ezeket a dolgokat, ha azt látom hogy a másik pl meggyengült es szüksége van rá, es pluszba taszit is ha egy ffit "istápolnom" kell, mert tényleg maga csak az élet engem lesziv rendesen.

A szulinapokat és egyéb "kötelező"figyelmességeket meg egyenesen rühellem..

Jelenleg laza kapcsolatbn vagyok es nagy megkönnyebbülés hogy nem kell ünnepeket se tartani meg főznöm sem még nála is. Hiába nagy erős ffiak meg gyúrós vasemberek, mégis "gyerekek"belül:(

Szoval lehet én sem tudok egészségesen szeretni, ha az törődést jelent..

*pont ezèrt lett vége a korábbi kapcsolatomnak mert elkezdtem "sztrájkolni", hogy elegem volt abbol hogy nem lehetek mellette NŐ, csak egy házicsicska.

Azt mondta nem várja el nem cseléd kell neki ne higyjem azt, de közben ő is, az anyjával egyutt elhordtak mindennek hogy nem vagyok "asszonynak"valo. Szoval mégis elvárás volt.

Laza kapcsolatban meg ilyen nincs. Csak a jó dolgok.

Én nem birom ha egy pasi lesziv. Nekem ez nem szerelem.