Miért érzem vajon azt, hogy nem való nekem párkapcsolat, de nagyon szeretem a barátomat?

Nálam magamnak valóbb ember nem sok lehet szerintem.. Habár szeretek beszélgetni, programokat csinálni is, de az idő nagy részében az egyedüllét esik jól, egyszerűen ezt szoktam meg, így tudok igazán feltöltődni.

A barátom jelenleg külföldön van, de amikor visszajön, tervben van az összeköltözés, és bár már 2 hetet egyszer laktunk együtt, és nem volt semmi különösebb gond, mégis annyira rettegek tőle.

Keveset beszél, szóval "fárasztó" - nak nem fogom találni, meg a barátaival is fognak majd találkozni néha, nem is ettől tartok.

Hanem én nagyon aktívan töltöm a napjaimat. Sokat edzek, nyelvet tanulok, rajzolok, olvasok, önfejlesztő dolgokat hallgatok, mivel tisztaságmániás vagyok, a házimunka is sok időt elvesz, a külsőmre is nagyon igényes vagyok, így a fürdőben is sok időt töltök. És úgy tapasztalom, az emberek nagy része sokkal lustább, kényelmesebb típus (én pl. nagyon korán szeretek kelni is). És félek attól, hogy ha ez a kapcsolat ilyen szintre jut, akkor majd úgy fogom esetleg érezni, hogy nincs elég időm magamra, a szokásaimra, és majd annyi lesz a program, hogy filmezünk örökké a kanapén.. A barátom szeret egyébként sétálni, kirándulni, menni ide-oda, de feleannyi dolgot sem csinál egy nap, mint én. Elfogadó típus is, nem akar megváltoztatni, de mégis annyira félek ettől, hogy fojtogatónak fogom érezni az együttélést.

A szexkapcsolat nálam nem volt opció sosem, mert nagyon szeretem, ha törődik velem és szeret a másik, és ez abszolút meg is van, kölcsönösen odafigyelünk nagyon egymásra.

Szerintetek mi lehet a baj velem?

25N