Ki meddig bírná, hogy a párja egy nap kb 18 órát ül a gép előtt?

Túl hamar küldtem el a választ.

Szóval:

Nem tudom, én is kibírtam 5 évig egy ilyet, de ma már szerintem nem bírnám sokáig. Elég volt. Ugyanis sosem lesz jobb, sosem lesz több motivációja. Sőt, rosszabb lesz. Az én exem a folytonos fekvés meg TV-nézés mellett még uralkodó típus is volt, és egyre csak hanyatlott a kapcsolatunk. Végül szakítottam, és azt is nehéz szívvel tettem meg. Utólag viszont örülök, hogy megléptem. Már a szerelem vaksága nélkül tudok visszatekinteni a kapcsolatunkra, és sajnos túl sokat néztem el neki. Nem érte meg.

En is azt mondom, szenvedelybetegseg, es eleve jo taptalajra talalt nala, tehat adva van egy szorongas, hianyerzet, vagy valami defekt.

De akar csak a heroin, bar ez nem rohasztja le a testet, egy eleg sulyos adottsag. Nem biztos, hogy az evtizedeid adnad azert, hogy belassa, es hajlando legyen meggyogyulni.

Oké, hogy szenvedély beteg, meg segíteni lehetne rajta, de nem úgy néz ki ez a csávó, mint akit ez zavar. Azon nem lehet segíteni, aki nem akarja, én nem bírnám ezt évekig.

Sajnálom kérdező, jól mellé nyúltál. Valahogy megpróbálhatod előadni neki, hogy ez már bőven a szenvedélybeteg kategória és elfogod hagyni, ha nem akar ezen dolgozni. Nyilván nem egy alkoholista, de kapcsolat szempontjából pont ugyanolyan használhatatlan, ilyen emberrel nem lehet tervezni és élvezni az életet.

#14 Akár hiszitek, akár nem, komoly.

Egyrészt: a kapcsolat elején egyetlen pasi sem mutatja magát lustának vagy agresszívnek, uralkodónak. Akkor mutatják ki a foguk fehérjét, amikor már kialakul egy olyan érzelmi kötődés, amiből már nagyon nehéz kilépni. Hidd el, normális pasinak mutatják ők magukat. Az én párom az első évünkben minden rezzenésemre figyelt, szinte elárasztott, és ez nagyon jól esett. Később simán leordított, lealázott. Sőt, ő nem is az az alfahím típus, hanem inkább "lúzer" fajta. Ő maga is mesélte, hogy rengeteg visszautasítást kapott, és előttem egy rövid kapcsolata volt csak.

Másrészt: azoknak a nőknek, akik ennyi kifogás, elhanyagolás, bántás után is kiállnak mellettük, nincs a helyén az önértékelésük. Nekem mindig alacsony volt az önbizalmam, nagyon utáltam magam, és szinte örültem, hogy kellek valakinek. Viszont kattant valami bennem, és eljött az a pont, amikor jobb egyedül lenni, mint egy olyan pasival, aki az utcán vagy a buszon is képes velem üvöltözni... Miközben sírva kérem, hogy hagyja abba, vagy legalább tartogassa hazáig. Otthon meg feküdt ugye, valamint a TV-t bámulta.

Túl sok időt pazaroltál rá, hagy abba. Egy életed van neked is.

Te nem tudod kigyógyítani, és nem is a dolgod!

Mi lesz ebből újabb öt év múlva?

Ugyanez: semmi.

Ez nem kapcsolat.

De otthagyni már luxus, mert jó a rendszeres szex meg a pénze.

Szánalmas vagy.

#18 Miért lenne szánalmas? Nem lehet, hogy csak szerelmes, esetleg túlzottan ragaszkodó?

Még mindig a #16 vagyok. Az én exemnek nem volt túl sok pénze, nyaralni például mindössze egyszer voltunk az 5 év alatt, és azt is ajándékba kaptuk egy családtagtól. Együtt sem éltünk. A szex tényleg rendszeres volt, viszont ha nemet akartam mondani, bűntudatot keltett bennem, így sokszor úgy is megesett az aktus, hogy nem vágytam rá. Nem volt kellemes, de mire ezek megtörténtek, már kialakult az érzelmi kötődés, fülig szerelmes voltam. Ráadásul az ex mindenre talált hihető(!) kifogást, amit esetleg sérelmezni merészeltem. A kérdező helyzetét nem ismerem, de heti 3 nap munkából szerintem nem lehet túl pénzes, kivéve ha mondjuk szoftverfejlesztő informatikusként dolgozik egy neves cégnél. Bár szerintem nála sem erről van szó.

A legrosszabb dolog szánalmasnak nevezni az ilyen embereket. Nem tudhatod, korábban milyen volt a kapcsolata, és miért ragadt benne. A legtöbben nem a szex és a pénz miatt maradunk együtt ilyen férfiakkal olyan sokáig. Hanem azért, mert egyszerűen olyan érzelmi függőséget alakítanak ki a szeretet és a bűntudatkeltés váltogatásával, amit nehéz megtörni.