Erőltessem a dolgot, vagy hagyjam az egészet?

A munkanélküliség és az alkohol mellet úgy tűnik, pár dolgot nem vettél még figyelembe: "kb kijelentette hogy attól hogy fent vagyok pesten ő is egyedül érzi magát, csak annyi a különbség, hogy többet kell főznie és gyakrabban mosnia pl."

Ez egyrészt arra utal, hogy annak ellenére hogy nem volt munkád és otthon voltál egész nap és saját bevallásod szerint nem tudtál mit kezdeni magaddal, még annyit se tettél meg, hogy elvégezd a házimunkát. Másrészt ha már nem volt munkád legalább tartalmasan tölthettétek volna az időt, amikor otthon volt - ha mást nem a szilveszterkor TV nézés helyett tölthettétek volna az időt mély beszélgetésekkel, vagy egyéb tartalmas időtöltéssel. Kb. kolonc voltál a nyakán az elmúlt időszakban anélkül hogy ő bármit kaptt volna ebből a kapcsolatból.

De a hab a tortán, hogy amikor ő ezzel szembesített, akkor ahelyett, hogy bocsánatot kértél volna és eldöntötted volna, hogy innentől jobban bánsz vele, te megsértődtél és egyszerűen otthagytad. És most sem azért akarsz visszamenni hozzá, mert beláttad, hogy hibáztál, hanem mert most már lenne munkád - tehát a körülmények külső és nem belső változások hatására változnak meg.

Szerintem akkor van értelme újra megpróbálni, ha valamilyen módon garantálni tudod, hogy ha natlántán megint nem lesz munkád egy ideig, akkor nem ugyanaz lesz, mint eddig volt.

Ne ess térdre előtte, mert úgy vélheti, hogy számításból teszed, de egy őszinte beszélgetést kezdeményeznék.

Azzal is számolhatsz, hogy ha tartósan együtt maradtok, egy vita estén ezt a fejedhez vághatja, hogy ígértél fút-fát, és íme... (ismét itt a baj).

Ffi.

Hagyd szerencsétlen csajt békén, hadd éljen végre normális életet, ahol nem kell egy haszontalan emberrel együtt lennie.

Bár nem is értem, mit várt eddig, normális nő már rég kivágott volna, és nem azért, mert munkanélküli vagy, hanem mert az iváson és fetrengésen kívül lényegében lószt nem csináltál.