Erőltessem ezt a barátságot tovább, vagy inkább hagyjam?

A legjobb barátomon keresztül lettem jóban egy baráti társasággal, mert a legjobb barátomnak onnan volt egy nagyon jó haverja, aztán idővel egyre többet jártunk össze. Pontosabban abból a társaságból egy testvérpárral, akikkel rengeteget találkoztam régen, és általában hozták a haverjaikat is. Főleg sokat jöttünk hozzánk, mert egy kertes házban lakunk, aminek van egy elég nagyon pincéje, amiben elférünk.

Viszont egy idő után egyre kevesebbet találkoztunk. Ott kezdett feltűnni, hogy ez a testvérpár szinte sosem hívott vissza. Náluk még éltemben nem voltam, csak párszor szóltak, ha a haverjukhoz mentek, hogy jövök-e én is, de ez az elmúlt 2 évben olyan 3-4szer. Azt még megértem, hogy magukhoz nem hívnak el, mert egy kis lakásban laknak, illetve ők egy nagy társaság (kb. 10 fő), akik csapattársak voltak, és sülve főve együtt vannak.

Viszont abból egyre kevesebb lett, hogy ha mentek kocsmázni, bulizni szóltak volna, vagy csak írt volna, hogy nem csinálunk-e valamit.

Ma láttam autóból, hogy ők, plusz a legjobb haverom, mennek valamerre, insta sztorik alapján egy tőlem 500méterre levő kocsmában vannak.

Nyilván azért szoktunk még találkozgatni, járunk együtt kondizni, focizni. Ha összefutunk tök jól elvagyunk, csak azért na.

Most azon gondolkodom, hogy esetleg erőltessem-e ezt a barátságot, hogy majd valamikor ráírjak az egyikre, hogy jöhetnének hozzánk. Vagy egyszerűen csak hagyjam. Mert valahogy az is az érzésem, hogy én nem voltak elég “érdeklődő”, a barátságuk után (idén nagyon sokat tanultam, alig volt szabadidőm), és így hozzám sem jöttek gyakran, illetve én is mondtam le program meghívásokat.

Nyáron közösen mennénk strand fesztiválra, szóval összeveszni vagy ilyesmi nem akarnék velük, vagy kiosztani, hogy “már nem kerestek, és csak kihasználtatok, hogy mindig jöhettek hozzám”

17-18-19 évesek vagyunk.