Nem ismerek parasztabb és aljasabb dolgot annál, mint ha egy párkapcsolatban a tagok belenéznek egymás telefonjába. Ugye más is így van ezzel?

Számomra az az undorító, ha valaki kapcsolatban még dugdossa a szarjait. Vágnám is kifelé a párom, ha együttélés alatt nem lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy hozzányúlhatunk egymás mobiljához, gépéhez. Sosem kutakodtam ennek ellenére benne, soha nem is adott rá okot a viselkedésével.

De a dolgaikat dugdosó, random lelépdelő szutykok például nem ez a kategória. Sok ember egyáltalán nem viselkedik megbízhatóan és nyíltan, aztán sír a szája, ha nem bízik benne a partner...

Én sem bíznék ennyire a páromban, ha kezdetektől fogva nem lett volna velem nyílt és közvetlen, hanem mindenre nekem kellett volna rájönnöm meg kétségek között lettem volna hagyva.

Kettőn áll a vásár :)

Nekem gyerekként nem túl jó élményként maradt meg, hogy anyukám többször elolvasta a naplóimat. Igaz, nagyon problémás kamasz voltam, szóval utólag azért értem valahol, de pl. az elég rosszul esett, amikor szerelmes voltam valakibe, és direkt cirill betűkkel írtam a naplómba a nagy szívfájdalmaimat, mert eléggé szégyelltem, aztán költözésnél megtaláltam a naplómnak ezt a részletét kiírva egy papíron "magyarul" :D (anyukám kb. az utolsók közt volt, aki még tanult oroszt, nem gondoltam volna, hogy emlékszik még rá, mivel nem hagyott mély nyomot benne)

Ezért valahol mindig furcsának tartom, ha emberek elolvassák egymás akármijét a másik engedélye nélkül.

Hozzátenném, nem volt még párkapcsolatom, csak úgy általánosságban tartom az ilyesmit nem éppen építő jellegűnek akármilyen kapcsolatban.

Aztán persze ki tudja, mit hoz még az élet...

Mi a férjemmel nem azért nem nézegetjük egymás telefonját mert tabu, hanem mert van jobb dolgunk is. Amúgy nincs bennük semmi titok, bármikor nyomkodjuk egymásét, ha az van közelebb. A beszélgetésekbe is beleolvasunk, ha érdekes. Ma épp a férjem állt meg mellettem és nézte, milyen hülyeségeket küldtem a barátnőimnek. Miért lenne titok? Ha nagyon kényes téma lenne és pont mellettem áll, max. annyit mondok, hogy a Mancika épp a kényes eü. problémáit firtatja, ezt most ne nézze. Vaaaagy hullát készülünk elásni és ne lesse meg, hova... (Bár ez nagyon ritka, sokan mégis úgy érvelnek vele, mintha napi dolog lenne.)

Az régen baj, ha a telefont rejtegetni kell. Ahol ez gondot okoz, ott szerintem kapcsolatról nem beszélhetünk. Ahol a másik még a segglyukadat is jól ismeri, ott mi lehet még tabu?

Már látom, le leszek pontozva, nem érdekel. Én részben egyetértek vele, bár ilyen kemény szavakat azért nem használok rá. Nem szeretem és nem is hagyom, hogy a párom a telefonomhoz nyúljon, és mégse vagyok hűtlen 🤷 De, bizony elég gyakori ez. Attól, hogy párkapcsolatban élek, még vannak egyéb (családi, baráti) kapcsolataim is. Az általuk felém tanúsított bizalom legalább olyan fontos nekem, mint a páromé. Ha pedig a barátnőm ír valamit, azt azért írja NEKEM, mert nem a párommal akarja megosztani, hanem velem. Magyarul rajtam kívül senkinek semmi köze hozzá. Legyen az akár egy titka, vagy egy süti recept. Tök mindegy. Ez fordítva is így van. Ha én írok valakinek, elvárom, hogy ne a férje olvassa. Mivel már mindenkinek van telefonja, semmi szükség rá, hogy másét nézegesse. Kivéve, ha direkt "nyomozgatni" akar. Az meg már régen rossz. Ott pont nem beszélhetünk bizalomról.(Aki félrelép, amúgy is mindent töröl,szóval értelme sincs.)

Egyébként ért már véget kapcsolatom, ilyen telefonos baromság miatt. Tanulságos a történet. Legjobb barátnőm férjnél volt. Volt neki egy "szerelme". A srác is odavolt érte.(Nem volt amúgy fizikai megcsalás, de ez most mindegy is.) Szóval a srác ki is fejezte az érzelmeit rendesen egy üzenetben. Barátnőm átküldte az ő üzijét sms-ben nekem(akkor nekem még buta telefonom volt.) A sajátjából ugye ki kellett törölni a férje miatt, de kicsit még akarta nálam nézegetni. Nos, az én akkori emberem úgy gondolta, hogy nézelődik kicsit a telefonomban a tudtom nélkül. Persze megtalálta. A drágám/édesesem/szerelmem/ cuncimókusom, vagy ki tudja, milyen megszólításból nem derült ki, hogy a címzett nem én vagyok. Amilyen béna volt, ki is törölte egyébként (ebből jöttem rá később, hogy miért lépett le.) Még aznap elhagyott kérdés nélkül. Megérte? Ő tudja. Mindenesetre utána még évekig próbált visszajönni.