Elmagyarázná valaki, hogyan működik a közös kassza?

Nem. Éppen hogy senki sem a sajátját fizeti, hanem random alapon fizettek egyik vagy másik számláról és egyáltalán nem törődtök vele, hogy kinek mennyi pénze van, mert közösnek tekintitek az egészet.

Én a magam részéről ezt nem támogatom különben. Én egy hibrid rendszert használok, amiben van egy közös számlánk amire havonta ráutalunk 1-1 ugyanakkora összeget a fizetésünkből, amik a közös kiadásokat fedezik. (lakbér, rezsi, bevásárlás, közös célok) A maradékot a számlánkon pedig mindketten a saját céljainkra tartalékolhatjuk vagy éppen szórhatjuk el.

Ez a legélhetőbb megoldás szerintem.

A közös kassza=közös vagyon.

Mi nagyon az elejétől ezen vagyunk, pláne ahogy összeköltöztünk. De nálunk azért működött jól, mert kiadásaink és a bevételeink azonosak voltak. De ha még nem is lettek volna a bevételeink azonosak, a költekezési szokásunk megegyeztek akkor is, azt hiszem ez a fontosabb. Tehát én mint nő, nem költöttem heti szinten 15 ezret ruhára pl, ő meg mint férfi, nem költött el minden péntek este a haverokkal 30 ezret.

Nálunk már összeköltözés előtt sem volt ez, hogy ha elmegyünk enni, én részem én fizetem, ő részét ő. Épp ki, de érezhető volt, hogy arányos, és teljesen természetesen magától jött.

Persze, nem mindegy, mióta van együtt az ember valakivel, de pl két 22 éves, akik együtt vannak 4 hónapja, és most összeköltöznek, és még mindig ott tartanak, hogy na, te ettél szívem egy nagy steaket, én meg ettem egy mátrai borzaskát, akkor így fizetünk, arányosan ki-ki magáét....szerintem fura.

Persze, az albérlet, és rezsi fele-fele arányos fizetése totál érthető, de ha most elmentek lézengeni, és mondjuk ő vesz egy 2000Ft-os vázát a Jysk-ben, nekem fura lenne ezeket a filléres dolgokat így fejben tartani, hogy na, jó cicukám, kövinek te veszel valamit.

Szerintem akkor működik ez a dolog jól, ha természetesen, magától jön, érezhetően azonosak a költekezési szokások, és az életstílus. De az ilyen esetekben, pl azon rágódni egy "elviekben" komoly kapcsolatban, akár több hónap után, hogy bezzeg a Bandi minden nap 5 perccel tovább fürdik mint én, és neki kéne több rezsit fizetni....na az efféle kapcsolatok vannak élből halálra ítélve. Természetesen példákban beszéltem.

Addig, amíg nincs gyerek célszerű a külön kassza. A közös kassza pont azt jelenti ami a nevében is van:közös.A totálközösnél a bevétel is együtt kezelendő, és a kiadások is. Pl. bankkártya vagy egyéb hozzáférés van a másik számlájához.

A 2-es válaszban leírt megoldás a tökéletes, bár hozzáteszem ismét: gyerek nélkül.Ugyanis azt igazságtalannak tartanám ha a GYES-ből is annyit tenne be az anyuka mint az aktívan dolgozó, többszörösét kereső férj.

A lényeg,hogy közösen jussatok olyan kompromisszumra ami mindkettőtöknek elfogadható, és kezelhető. Erről beszélni kell még ha kellemetlen is mert konfliktusforrás lehet.

Egyébként az se rossz megoldás amit írsz. Ha elmentek kajálni mindenki fizeti a sajátját. Vagy kb-ra feleztek, hol egyiktek, hol a másik fél fizet.

Én a helyetekben külön kasszán kezdeném, közösen fedezve a közös kiadásokat, külön-külön az egyedit.

A közös kassza az én szememben egy szemlélet. Azt jelenti, hogy a fizetésem nem csak az enyém, mert a költéseim érintik a partneremet is, ezért nem dönthetek egyedül.

A megvalósítás már egyénfüggő, mindennek van pro és kontra oldala is. Van, akik közös számlát használnak 2 bankkártyával, vannak, akik beutalnak a közösbe, van ahol az egyik fél kezeli a közös dolgokat, a másik átadja a maga részét. Lehet megegyezni szabad zsebpént keeretben, tököm tudja.

A lényeg, hogy megértjük, hogy mivel az anyagi terhek és célok is közösek, így a bevétel és a kiadás nem lehet magánügy. Ennek megfelelően mindennemű döntés konszenzusos és transzparens kell, hogy legyen, különben baj van.

Ha közös kassza van és külön számla akkor legalábbis mi úgy szoktuk, hogy megbeszéljük a havi kiadást amit ki kell első körben fizetni. Aztán hogy mire gyűjtünk, veszünk e valamit (mi most felújítunk folyamatosan nyár óta). Azt szoktuk megtárgyalni lényegében, hogy kiéről mennyit veszünk le, ki hol tart a számlán mert ne legyünk nullán egyikünk sem a kártyán. De férjem folyton lenullázza magát valahogy... Hiába magyarázok neki.

Amúgy nálunk mivel én keresek kevesebbet, az én fizetésem volt a gyűjtő felújítás előtt. Amikor összegyűlt rajta 1 millió körül, abból vettünk meg minden dolgot (csempék, járólap, kád stb.) meg a kőművest kifizetni stb. Persze férjeméről is volt eltéve erre a célra csak nála kevesebb és az övéből éltünk jobban. Azért is így volt, mert nála valahogy jobban eltűnik mindig hiába beszéljük meg hogy x összegig menjen csak le es maradjon rajta. De ha én megfogom az enyémen, akkor az tuti ott van. Na ez volt a koncepció...

De ami nálam gyűlik pénz, az sem az enyém, csak én vagyok a "pénz megőrző". De az én számlámról is fizetünk kaját csekket amit éppen kell. Vagy ha úgy van leveszem vagy elviszi a kártyámat aztán fizet vele ha netán nála már nincs annyi. Nekem annyi a kikötésem, mondtam neki hogy én nem nullázom le magam az tuti a számlán mert rosszul vagyok ha nincs legalább 20 ezer Ft rajta. Sosem lehet tudni, kell hogy legyen tartalék. De most valahogy nem marad rajta amióta neki álltunk felújítani. Persze értelmes dologra megy el, de már idegesít hogy épp hogy marad valami a következő fizetésig. Mondtam is neki, hogy inkább várok a cuccok megvételével, hogy maradna már valami meg...

Na az én tanácsom, hogy azt beszéljétek meg mik a kiadások, mire szeretnétek költeni és beszéljétek át mint mi, hogy mikor kiéről mit fizetni stb... Szóval a kivitelezést. Mi ha akarunk valami magán dolgot venni pl. én ruha, ő számitógépes dolgot, megbeszéljük mennyi az annyi meg hogy ha nagyobb összegű hogy mikorra ütemezzük be, mert első a számlák stb. Van fontossági sorrend. De mindketten szoktunk venni magunknak néha ezt azt ami nem létszükséglet, csak kell hogy legyen...