A párom nem segít a házimunkában, teendő ?

A barátom és én majdnem 3 éve vagyunk együtt, ő 25, én 21 éves vagyok, még nem élünk együtt de tervben van...

A helyzet a következő: ha eljön hozzánk (szüleimmel élek), és a szüleim nincsenek itthon délelőttönként, akkor rám marad a házimunka (mosogatás, mosás, beágyazás, szemét, főzés stb stb.). Olykor olykor ez beletelik pár órába, nagyjából a fél délelőtt eltelik vele. Újfent ha a barátom épp nálunk van, ő szépen csendbe a telefonját nyomkodva végigüli azt a néhány órát amíg én mindezt megcsinalom és nekem ez nagyon nem tetszik, hogy meg sem kérdezi miben tudna esetleg segíteni, de azért még képes unott fejjel várni és engem kérdőre vonni, hogy mikor végzek már, meg hogy mennyit várjon még stb... Számomra ez felháborító,amit közöltem is ma vele, hogy legközelebb igazán segíthetne és akkor feleannyi idő alatt végzek és több idő jut egymásra. Erre az első reakciója az volt, hogy kiakadt és neki állt feljebb, hogy nem azért jön el hozzánk hogy ő mosogasson meg takarítson és hogy inkább akkor vár akár 3 órát is amíg a telefonját nyomkodja, de ő ha takarítani akarna akkor otthon kezdené, nem nálunk (otthon sem szokott, sőt még ha én megyek hozzájuk akkor is én ágyazok be, én rakok rendet a szobájába mert akkora kupi van stb, ráadásul máskor én segítettem neki felmosni meg takarítani otthon amikor a szülei elutaztak,ja de az bezzeg nem probléma, csak ha neki kéne segitenie nekem...)

Igazság szerint már jó ideje látom, illetve sejtettem, hogy ha összeköltözünk egy nap, akkor rám maradna minden és én ezt nagyon nem szeretném, én nem ilyennek kepzelem a jövőmet.

Már sokszor elmondtam neki, hogy tőlem ne várja a kiszolgálást, én nem leszek a cselédje soha, nem az anyja vagyok, hanem a barátnője stb.

Ha náluk vagyok akkor "kiszolgál", ami a kaját stb illeti, de ő legalább ugyanezt megkapja nálunk, hiszen "vendég", de az hogy a házimunkában nem szamithatok ra mar most sem, akkor félek mi lenne később, nem hiszem hogy akkor kezdené el... Arra mar rávettem hogy a ruháit elpakolja meg összehajtogassa mert azt szándékosan nem csináltam helyette sosem, de úgy látszik többet hiaba is várok el tőle,a mai rá a bizonyíték hogy ha megkérem valamire még neki áll feljebb és azzal érvel hogy ő nem ezért jön el hozzánk meg hogy ő se várja el tőlem h mosogassak náluk (megjegyzem, hogy az ő szülei többnyire otthon vannak és a barátomnak alapjaraton szinte sosem kell házimunkákat csinalnia, ellenben nálunk ezeket en csinalom meg, mivel a szüleim dolgoznak, így én örülnék már annak is ha a barátom felajánlaná h segítsen-e, de semmi ilyesmi, és roppant csalódott es dühös vagyok hogy kérés ellenére sem hajlandó segíteni...

Ugyanez igaz a háziállatokra, gyerekre is a későbbiekben: biztos vagyok benne hogy abban sem segítene semmit, csak amennyire most is... Úgy érzem nem szamithatok rá ebben se most se később, de kíváncsi lennék mások tapasztalataira is, illetve arra, hogy ez szakító ok-e?!

Nem akarok cseledkent elni es ugy erzem még nem keso tovabblepnem, annak ellenere, hogy vele tervez(t)em a jövőm és mindent...