Miről mondtál már le a párod kedvéért?

Én alapból nem vagyok egy megalkuvós típus, igazán fontos nagy dolgokról senki kedvéért nem mondanék le, ennyit egyetlen szerelem sem ér szerintem. Úgy vagyok vele, hogy csak olyan kapcsolat lehet jó, ahol csak kisebb dolgokban kell kompromisszumot kötni, minden nagy dologban egyetértünk.

Az egyetlen, ami eszembe jut az az, hogy ha ő nem lenne, akkor már 1-2 évvel ezelőtt elköltöztem volna abból az országból, ahol most élünk. Ő viszont szeret itt élni és még 5 évig nem akar költözni, így maradok én is. Utána viszont az én álomországomban is veszünk minimum egy nyaralót és elkezdünk ott több időt tölteni, szóval bár egyelőre lemondtam róla, nem végleges a dolog, megoldjuk.

- szexuális téren elég sok mindenről (bdsm, fétisek stb)

- barátokkal való kocsmázás minden héten

- cigizés (ezt mondjuk nem bántam meg)

- külföldi munkalehetőség

- húsevés (feleségem vegetáriánus, én meg nagy húsevő voltam, most már kb heti 1x eszem húst, de kicsit hiányzik)

Tetoválás. Konkrétan egy mintát terveztem magamra varratni már tini korom óta, de a vőlegényemnek sem maguk a tetkók, sem a konkrét minta nem tetszik. Nem tiltotta meg nyilván, de így már nem szeretném én sem.

Lakberendzeés terén sok mindenben, soha nem volt lehetőségem önállóan az én ízlésem szerint berendezni egy saját lakást, mivel az első saját lakásunk közös volt. Nyilván itt ő is kötött kompromisszumokat, de a lakás sokkal inkább az ő ízlését tükrözi, mint az enyémet.

Kb ennyi. Olyan fontos dolgokról, mint amiket te írsz, soha nem mondanék le.

Egyszer bevállaltam, hogy legyen egyházi esküvő, tehát lemondtam a saját akaratomról, teljesítve a menyasszonyom kérését.

Túléltem, mint látszik, de amikor 2 évre rá elváltam, rájöttem, hogy qrvára nem érdemes ilyeneket csinálni.

"Nagy" dolgokról soha ne mondj le!

Csak olyan dolgokról amik az együttéléshez, az összetartozáshoz kellenek. Ezeket viszont nem lemondásnak érzékeltem, hanem természetesnek, magamtól tettem.

Szerencsére másról nem is akarja hogy lemondjak - talán ezért vagyunk még együtt, mert nem elviselni, átformálni akar hanem elfogadni.