Én gondolom rosszul? Összeköltöztünk a párommal és fizetni akar nekem. Én beszeretnék szállni a rezsibe, nem engedi.

Én leülnék vele megbeszélni, hogy ez nekem (most magamból indulok ki, de gondolom nálad is ugyanez) nagyon kellemetlen. Én is keresek eleget, nem szorulok segítségre, magam is meg tudom venni ezeket.

Lehet hogy ő nagy gesztusnak gondolja, és amúgy az is, de ezzel olyan érzésem támad, mintha én nem lennék képes megállni a saját lábamon és támogatni kellene.

(nem mellesleg nem vagyok *olyan* ősi mesterséget folytató nő sem, hogy fizetni kellene. Sem egy tinilány, aki még zsebpénzt kap.)

Jajj de szerencsés vagy. Örülj neki és becsüld meg. :)

Másik véglet talán jobb lenne, hogy főzöl, mosol, takaritasz meg még perkálsz is neki? Ne legyünk már a saját ellenségeink mi nők.(gondolom nő vagy) Egyszer meg hasznát vehetitek a te pénzednek is, vagy vehetsz neki alkalom adtán valami nagyobb ajándékot, ha úgy jobban éreznéd magad.