Hölgyek, mi az, amiben szeretitek (szeretnétek), ha kiszolgál(na) a párotok?

Eleve téves felfogásnak tartom az "egyenlőség-egyenlőtlenség" szempontot.

Nem lehetünk soha egyenlőek, mert ő férfi és meg nő vagyok. Én nem akarok férfi lenni, ő meg nő.

Az egyenrangúság, egyenjogúság az alap.

A "kiszolgál" fogalmat is tévesnek tartom. Én figyelmességről beszélnék.

Például a férjem, mióta ismerem, amikor udvarolt és a 20 éves házasságunk alatt soha nem engedte, hogy bevásárlószatyrokkal kullogjak mellette, mondván: "a feleségem nem a cselédem".

Soha nem érzem, hogy lealacsonyító lenne, ha az egész családomra mosok, főzök. Ő sem, amikor kitisztítja a lefolyót, felássa a kertet, füvet nyír, stb. Ezt mi munkamegosztásnak tekintjük, ami alkalmival felcserélhető: ő teszi be a mosnivalót, vagy ő főz, és ha úgy adódik, én fúrom be a tiplinek a helyet, mert azonnal föl akarom tenni a falra a képet stb.

Örömforrás, amikor én ébredek később, és addigra kész a kávém, és ott a kedvenc szendvicsem. Vagy éppen én ébredek előbb, és én viszem be neki

a frissen facsart gyümölcslevet.

Akik eleve harctérnek tekintik a társkapcsolatot, ahol a másikat

le kell győzni, leigázni, fölé kerekedni, vagy vélt pozícióból szabadságharcot vívni, azok alkalmatlanok a társas életre.

Fel kell nőniük.

Én az egyenlőséget, a figyelmességet pontosan abban látom, hogy nem kell nőnek lennem neki meg nem kell férfinak. Mind a ketten legyünk csak emberek akiknek nem kell azért megcsinálniuk dolgokat mert ez vagy az van a lábuk között. Én ezt várom el, hogy a felelősségekben minden téren egyenlően osztozzunk és ne azért csináljuk ezt vagy azt mert én nő vagyok ő meg férfi. Én ugyan úgy hordom haza a pénzt, ő ugyan úgy támogasson érzelmileg és oda-vissza.

Nem várom el semmiben, hogy kiszolgáljon. Nyilván mind a ketten oda-vissza rengeteget kedveskedünk a másiknak de ugyan azokban a dolgokban. Ő ugyan úgy bármikor kimos, megfőz, kitakarít én meg bármikor lenyírom a füvet, felfúrom a polcot vagy bármi. Ugyan annyiszor hazaállítok neki valami ajándékkal, csokival ő meg ugyan annyiszor főz egy romantikus vacsorát. Én pontosan azt várom el, hogy egyikőnk se szolgálja ki a másikat. Nekem a kiszolgálás az, hogy valamit csak ő csinál vagy sokkal többször csinálja nálam, én nem élnék ilyen kapcsolatban. Pláne ha ez nemi alapon van elosztva. Legyenek neki természetesek a felnőtt élettel járó dolgok és azok a gesztusok amik egy kapcsolat fenntartásához kellenek. És ezekből vegye ki az 50%-át minden téren. Olyan palit bármikor találsz aki elhalmoz minden baromsággal. De az olyan aki a közös élet minden területén egyenlő társad már ritka kincs.

Domináljon le az ágyban, a többiben meg hagyjon meg egyenlőnek.

Amúgy szeretem, ha egy férfi képes magától kitalálni randiötleteket, programokat. Én is igyekszem, de valahogy imponál, ha valaki elvisz valahova, ahova jónak látja és nem beszéli meg velem előre

Annak ellenére, hogy az egyenlőség az alapja a mi kapcsolatunknak is, és a párom mindenből kiveszi a részét 50%-ban, ezentúl amúgy elhalmoz apró kedvességekkel, ajándékokkal és kényeztetésekkel, szóval egy szavam se lehet.

Ennek ellenére eljátszottam a gondolattal és nem bánnám, ha pl. minden nap rendesen megmasszírozná a hátam, vagy minden nap ő főzne nekem és nem fordítva :) pl. én nem érzem kiszolgálásnak h én főzök az esetek 75%-ában, szóval tök jó lenne ha ez fordítva lenne. Lustálkodni mégiscsak jobb nem?

Igazából érdekes a kérdés, mert ha ideállna, h mostantól ki akar szolgálni, baromi hülyén érezném magam, de ha csak minden házimunkát megcsinálna mire hazaérek, azt amúgy meg tudnám szokni! Biztos bűntudatom lenne néha az elején, zavarna h én csak úgy henyélek, de saját tapasztalat, h hamar megszokja az ember a kényelmet, szóval ha ő ezt saját akaratából csinálná, akkor végülis miért ne?

Nalunk nem nemek szerint vannak leosztva a feladatok es megsem csatater az eletunk, nem tudom, ezt honnan veszik. Mind a kettonk megcsinal mindent, mivel mind a kettonknek ez az alap -> Ha valaki korabban kel reggel, az elmosogat, amig lefol a kave, akinek epp eszebe jut napkozben, az rak be mosast, aztan altalaban egyutt kiteregetunk, ha mind a ketten itthon vagyunk, a fozes detto egyutt csinaljuk. Ezekbol soha egy vita nem volt, nem tudom, mit lehet harcolni rajta. Feltetelezem azok szoktak haboruzni, ahol a ferfi beleszarik a hazimunkaba, a no pedig orulne, jogosan, ha nem o lenne az egyetlen, akit erdekel a kornyezete. (Funyirast es tarsait hagyjuk mar, kethetente kell kb lenyirni a fuvet, vagy maximum hetente.)

Akit nem zavar, nem faraszt, hogy minden nap szinte csak o latja el a napi feladatokat, az nyugodtan csinalja, ezzel nincs baj, de nem, nem kene minden nonek igy meg ugy gondolkodnia, hanem nemtol fuggetlenul mindenkinek hajlandonak kellene lennie elvegezni a MINDENNAPI (nem heti, havi) feladatokat.

A kerdesre valaszolva, engem kiszolgalhat barmiben a parom, ha ilyen alkalmi dologrol van szo, de altalaban nem kiszolgalasnak nevezzuk. Csicskat viszont nem akarok, ha lenne is valami hazirabszolgam, az nyilvan nem lenne a parom :D