Mennyire normális hogy előbb utóbb minden pasi elkezd irritálni engem? Alkalmatlan vagyok az együttélésre

Ő a második férfi akivel együtt élek, nem volt túl sok kapcsolatom de mint aránylag sokáig tartott. Nem töltünk sok időt együtt mert elég sokat dolgozik, de a viselkedése elkezdett súlyosan zavarni. Illedelmes és kedves férfi, viszont sokkal lassabban és megfontoltabban éli a mindennapjait. Most ütközik ki igazán hogy más a tempónk/temperamentumunk. Szörnyen körülményessé vált, állandóan azon problémázik mit hogyan hova pakoljak, téblábol és variál mindenen. Én örülök neki amikor végre együtt tudunk lenni és akkor próbálok rá koncentrálni, hogy végrr beszélgessünk vagy tudjunk egyet normálisan vacsorázni.ő meg mindenféle hülyeséggel el...bacca az időt, és engem totál leszív az ilyen dolgaival. Hogy miért oda raktam a poharat, miért így meg úgy pakoltam el, miért ez a felső van rajtam, miért most mostam hajat, és minden hasonló jelentéktelen dolgot el kell neki magyarázni, ahelyett hogy végre egymásra figyelnénk. Ezektől ingerült is leszek, és totál elmegy a kedvem mindentől, persze próbálom finoman jelezni. Ö sajnos nem érti hogy mi a problémánk. Deröviden annyi hogy nem illünk össze.

Az előző párommal akivel együtt éltem szintén hasonló problémáink voltak. Emiatt kezdem úgy érezni hogy totál alkalmatlan vagyok együttélésre. Amikor összeköltözünk az elején még rendben van minden, de ahogy telnek a hónapok egyrejobban kiütköznek. Szerintem túl sokat várni is felegleges az összeköltözéssel, de nem 20 éves vagyok már.

Szerintem tudok alkalmazkodni, söt az az érzésem hogy csak én szoktam másokhoz. szeretem a társaságot, erdeklődő nő vagyok, aki szereti a nyüzsgést, ugyanakkor igénylem az egyedüllétet is. Fontos hogy tudjunk beszélgetni a párommal, és minőségi időt együtt tölteni. Viszont nem birom a téblábolást, amikor előadja vki hogy siet de közben hülyeségekkel foglalkozik.

A kérdésem azért van higy megnyugodjak más is jár így, és van remény megszokni egymást vagy olyan párt találni akivel működik.

Az érdekes, hogyha megyünk valahova akkor nagyon jól tudunk együttműködni, jól érezzük magunkat, viszont itthoni környezetben vmiért teljesen máshogy működünk, más a ritmusunk.