Mennyi a konyhapenz nalatok?

Minden csak annak a függvénye, hogy mit engedhettek meg magatoknak. Aki 600 ezret keres és 400 ezret költ, az egy jómódú ember lesz. Aki 600 ezret keres és 600 ezret költ, az a szakadék szélén egyensúlyoz. Aki 600 ezret keres és 800 ezret költ (mert hiteleket vesz fel, stb), az csődbe jut biztosan.

Sokaknak rengeteg pénz a 4 napra 10 ezer ft, vagy 5-6 napra 30 ezer (ez csak a konyhapénz kajára, emlékezzetek, nem minden költség), de ha ti megengedhetitek magatoknak, akkor ne érezzétek rosszul magatokat, mert az ember azért is dolgozik, hogy utána élvezze a munkája gyümölcsét.

A spórolással, félretett pénzzel tippre nagyon rosszul (vagy sehogy) nem álltok és lehet a párod ezen szeretne változtatni. Mert az hidd el nem élet, hogyha megkeres 500 ezret, de azt el is költitek minden hónapban. Abból nem lesz jövőtök. A ma megkeresett pénz nem csak arra van, hogy ma elköltsétek, hanem a jövőre is félre kell tenned belőle.

Nem tudom hány éves vagy és kérlek ezen ne sértődj meg, de az látszik, hogy eléggé gyerekes a hozzáállásod az élet bizonyos dolgaihoz, azon belül is a pénzhez való hozzáállásod és látszik, hogy nem nagyon dolgozol és emiatt nem ismered a pénz valódi értékét, mert nem te keresed meg. Ezeken szerencsére lehet változtatni, nem kell örökre ilyen maradj.

Nem értem, mi ez a rengeteg körítés az eredeti kérdéshez.

Minden háztartásban élelmiszerre költenek legtöbbet szerintem. Nálunk is sacc 100-150 ezer elmegy ennivalóra egy hónapban (ketten vagyunk). Ez van, jól keresünk, szeretünk jókat enni és főzőcskézni is, nem sajnáljuk rá.

Persze ezen is lehet sokat spórolni, bújni a reklámújságokat és mindenhol rárepülni az akciós dolgokra, ti se azon fogtok összeveszni ha megveszed az olcsóbb dolgokat. Egy kis odafigyeléssel ez nem megy a minőség rovására.

Úgy, hogy nem nézem, most a 200 forintos vagy a 400 forintos felvágottat veszem le a polcról, nekünk is olyan havi 100 körül elmegy kajára az biztos (ketten vagyunk). Ha nagyon odafigyelnék az akciós, sajátmárkás, akármi ilyesmi dolgokra, akkor talán (TALÁN!!!) kijönnénk 80-ból, de nem tudom, hogy akkor az a minőségben mennyire látszana meg. Nekem meggyőződésem, hogy spórolni kaján nem szabad. Jó, sütiket meg ilyeneket nem kötelező minden nap enni (vagy csak egyszer megsütsz egy adag zserbót és azt eszitek egész héten), de a főétkezésekre minőségi, jó fajta kajához igenis kell ennyi pénz, akárki akármit mond.

Viszont megértem a párod igyekezetét, hogy gondolkodásra bírjon, lehet, hogy most nem probléma nektek az anyagi élet, de a szüleim példájából kiindulva ez hosszú távon simán visszaüthet. Apám vállalkozó volt, anyám meg elég hamar háztartásbeli lett, eleinte azért, hogy velünk maradjon otthon, utána meg azért, mert így volt kényelmes. Apám vállalkozása jól ment, egy ideig, de utána már jó lett volna, ha nem ő az egyedüli kenyérkereső, viszont 10 év kiesett tapasztalat után, egy nem túl keresett szakmával anyám nem igazán tudta támogatni, szóval a stressz, feszültség azok mind-mind oda vezettek, hogy a házasságuk borzasztó pocsék lett, és apámat 55 évesen elvitte a szívroham, mert annyit dolgozott és annyit idegeskedett. Nyilván 25-30 évesen ők sem látták ezt előre, akkor, abban az élethelyzetben ez jó döntésnek tűnt nekik, és persze ez közöttük is közös megegyezés volt, szóval nem mondom, hogy bármelyikük is hibázott volna a dologban, de az tény, hogy ha anyám legalább egy részmunkaidős állással így kb állandóan szinten tartja a saját "kelendőségét" a munkaerőpiacon, akkor apámnak sem lett volna olyan stresszes a munka, talán még most is élne, (illetve most özvegyként nem lenne rászorulva a két gyereke anyagi támogatására... mert gondolhatod, hogy aki 30 éves kora óta nem dolgozott egy percet sem, az 57 évesen sem fog már elkezdeni) és talán a házasságuk sem ment volna tönkre, hiszen azért mégis csak könnyebb hosszú távon egyenrangú félként kezelni valakit, aki nem a gyerekszerepben ragad évtizedekre. Nem mondom, hogy nálatok törvényszerűen így lesz, mert ki tudja, nem jut az összes házasság ugyanerre a sorra, de azért érdemes a jövőn gondolkodni, több lábon állni, bebiztosítani magatokat (magadat- mi lenne veled, ha a párod megcsalna pl?), amit a párod most próbál megalapozni, és ezzel szerintem nincs semmi baj.

Azért az erős, hogy ilyen láthatóan mese kérdést elhisz valaki. Van egy fő kérdés, aztán egy hosszú "van pénzünk, mindenből jót veszünk" szöveg, ami felének köze sincs a kérdéshez, majd a végére egy "nem élünk luxusban".

Igazából neked valószínűleg 100 forint konyhapénz is jól jönne, mert annyi sincs és fogalmad sincs arról az életszínvonalról, amiről írtál.