Ez mennyire férne bele a mindennapokba/párkapcsolatba?

Kb fél éve lett új munkám, imádom, ráadásul vállalkozóként csinálhatom. Iszonyat jól keresek vele, viszont konkrétan minden napomnak része a munka. Nincs fix munkaidő, hajnalig biztosan nyomom, arról már leszoktam hogy hétvégén is, viszont ha úgy érzem lemaradásban vagyok saját magamhoz képest, mégis jön a hétvége. Mondhatni egyszerre van az hogy mindig ráérek és igazán sosem. El tudok menni ebédelni bárhova 2-3 órára, de aztán cserébe hajnali 2-kor végzek... szóval nem sokat látni engem, vagy terepen vagyok vagy a kis dolgozó kuckómban.

Egyébként igényes nő vagyok, sportolok, adok magamra, környezetemre, az eszemmel sincs baj és viselkedni is tudok, de tényleg előfordulhat hogy 4-6 órákat nem írok vissza ha úgy van.

Van így értelme elkezdeni kapcsolatot? Van ember aki ezt tolerálja, értékeli hogy megvan a maga szabadsága?

23L