Együttélésnél ez normális?

Nem laktunk együtt 3 évig. Hetente volt akkor minőségi idő nem tudom hány óra ami folyamatos. Akkor sem horribilisan sok.

Most 7 éve együtt vagyunk...

Mint a befőtt...

Minőségi idő? Lassan olyan nincs. Nagyon unalmasak a hétköznapok így. Valamit csinálni kell...

Nem tudunk napi 2-3 óra minőségi időt együtt tölteni. 6 óra körül érünk haza mindketten. Eszünk, nagyjából átbeszéljük a napot, megnézünk esetleg valamilyen műsort, vagy két irányba vonulunk, hogy töltsünk magunkkal is egy kis időt. Aztán zuhany, alvás, másnap kezdődik minden előröl. Nem érzem kevésnek, hétvégén bepótoljuk, mindig csinálunk valamilyen közös programot. Szerintem az egyensúly a fontos. Mindenkinek más az igénye, ezt egyeztetni kell tudni és boldoggá kell tudni tenni a másikat.

Ha egyikőtöknek az az igénye, hogy állandóan a másikba legyen bújva, míg a másikat ez megőrjíti, az a kapcsolat sosem lesz boldog, kiegyensúlyozott kapcsolat, mert valakinek mindig módosítani kell az igényein. Egy kapcsolat akkor tökéletes, ha megtalálja a két fél azt az egyensúlyt, ami mindkettejüknek rendben van és egyikőjüknek sincs a mindennapokban hiányérzete. Ha van, akkor újra kell tervezni és újra az egyensúlyt keresni. Egy párkapcsolat fenntartása állandó munka. Többek között ezért. Állandó egyensúly keresés az élet minden területén.

Szerencsés, ha a két fél egy szeretetnyelven beszél. Úgy könnyebb az út. Vannak ilyen barátaink, ők a kezdetektől össze vannak nőve, mi levívtuk a magunkét, mire mindenben kialakítottuk a számunkra kedvező formát. Viszont úgy tűnik működőképes. :)