Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem megy az együttélés? Csak egy év telt el.
A barátommal egy éve együtt élünk, és együtt vagyunk, egy a munkahely is. Nekem kevés cuccom van nála, nem nagyon férnénk el ha ténylegesen odaköltöznék.
Ő nagyon szeret velem lenni, bárhová megyünk és bármit csinálunk, én viszont szeretem a magányt, szeretem ha kicsit egyedül vagyok és szeretem ha néha hiányzik, és nem vagyok rosszul ettől az érzéstől. Ő igen. Viszont más sosem vagyok egyedül. A rokonaihoz sem jár nélkülem, egész életében volt párkapcsolata és szerintem sosem jártak egymás nélkül sehova.
Tegnap már összepakoltam, hogy én hazamegyek de nem mentem végül. Nem akartam szakítani, csak a szobámban lenni, amit imádok.. 3 éve kaptam, addig a bátyámmal éltünk egy szobában.
Nem tudom mi van velem... pedig annyira rendes csak úgy érzem megfulladok, a helytől, ahol él, pici nekem és a szeretettől, amit úgy érzem nem becsülök eléggé.
Hiányzik a kaland. Pedig 23 vagyok, de nagyon mehetnékem van és ismerkednék, nem pasizni akarok de szeretek ismerkedni, új történeteket meghallgatni.
Szeretem a biztonságérzetet, amit a barátom nyúlt, mert ennyire sosem éreztem egy fiút sem biztosnak. De egy picit meg is rémít. Jó lenne, ha egy két napot a héten egyedül tölthetnék, bűntudat nélkül..
Miért vagyok ilyen hülye? Nem tudom Nekem mi lenne a jó, és nem akarom megbántani őt sem.
Nem lehet, hogy csak túl kicsi a lakás? Nincs telezsúfolva?
Amúgy sem valami egészséges valakivel állandóan együtt lenni. Tehát a közös munkahely, közös lakás, közös programok tényleg fárasztóak.
Így hogy nincs ott 3/4 cuccom, így nincs tele a lakása, de olyan rossz nélkülük már.. A cuccaimnak nem találom a helyét, hihetetlen hogy egy év után jött ki rajtam ez az érzés.
És munkahelyet is szerettem volna sokszor váltani, de egyrészt félek, másrészt szeretem a munkahelyem.. nem egy nagy történet, de szeretem. De mindig nézem az állásokat.
Hozzánk lehetne költözni, de egyelőre ezt nem akarom.
Nem jó folyamatosan együtt lenni. Munkahelyen és még otthon is, így megszűnik az egymás utáni vágyódás. Meglepő, de a távolságtól sokszor fellángol egy kapcsolat, még ha fáj is távol lenni.
Változtassatok a felálláson.
Jó lenne új munkahelyet nézni valamelyikőtöknek, vagy legalább nap közben nem érintkezni egymással.
Másik dolog, hogy ha a cuccaidat nem tudod nála elhelyezni, akkor fizikailag lehetetlen az összeköltözés. Töltsétek együtt az estéket, de mondjuk 3x nála, 3x nálad, és 1x külön.
Kéne még keresned egy olyan hobbit, ahol új emberekkel találkozhatsz és kimozdulsz a lakásból. Jó ez most nem aktuális, de később az lesz.
Az ilyen ösztönös érzéseket, megérzéseket komolyan kell venni. Nem szabad elfojtani, hogy majd biztos jó lesz. Ha úgy érzed, megfojt ez a kapcsolat, annak oka van. Lehet, hogy csak mások az igényeitek, ez esetben neked is lehet szavad, és jogod van az egyedülléthez. Ezt meg kell beszélni és ragaszkodni kell ahhoz, amit szeretnél. Ne hagyd magad elnyomni csak mert a barátod exeinek mások voltak az igényeik.
Ha a kapcsolat tényleg fojtogató, (és ezt abból gondolnám, hogy ő a te igényeidet lesöpri az asztalról, azzal hogy ő mondja meg, mi számít normálisnak),akkor viszont lehet, hogy találnod kell egy partnert, akivel nem érzed magad rosszul kettesben. Én is olyan vagyok, akinek kell a szabad tér, de már többször volt olyan partnerem, akivel annyira jól éreztem magam, mintha egyedül lettem volna, és nem idegesített egyáltalán. Ezzel együtt mindig kommunikáltam már a kapcsolat kezdetén, hogy én ilyen vagyok, és szükségem van egyedüllétre. Persze munka, stb okból kifolyólag ez meg is valósul, nem kell külön alkalmat teremteni, de ha kéne, azt is meg kellene tudni oldani egy kapcsolatban.
Igen, ez egy nagyon jó tanács, köszönöm! Hobbit keresni fogok :)
Viszont egyszerűen tönkremegy már a gondolattól, hogy én hazaviszem a nagyja cuccom.. és nem tudom hogy közöljem ezt vele, vagy hogyan lépjem meg. Azt mondja erre általában, hogy már akkor hiányzom neki, ha a fürdőben vagyok.
Köszönöm a válaszokat és ugyanígy gondolom én is ahogyan ti.
Én is azt érzem, hogy jó vele, csak bekattanok. Mintha egy másik ember lennék olyankor.. :/ annyira gáz.
Nem olyan egyszerű egyedül maradni, mert ő a családjához is mindig visz (bár távol élnek, nem sokszor megyünk) meg ha én megyek az én családomhoz, akkor szomorú hogy egyedül hagyom, és ezért legtöbbször oda is együtt megyünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!