Normális, hogy a jövőben a párom együtt akar élni az anyjával?

Egy területen két ház van,kisebb házban mi (7,5éve)a nagyobb házban az anyja. Nem jó ez,hiba különálló házak.

Kopogás nélkül beviharzik,kimegyek az udvarra ott toppan egyből(ki se járok már),ablakra van tapadva,ha kimegyünk ketten vagy ha el kell mennünk valahova,fiának "jelenteni"kell,hogy hol voltunk. Ha kerti munka van és én szeretnék segíteni páromnak,addig tesz megjegyzést amíg magamtól el nem megyek onnan. Ami rosszul esik,ha haza jön munkából a párom egyből anyucihoz megy és utána hozzám. Oké,hogy az anyja,de mindig én leszek a második? Alapvetően ezek a bajok számomra.

Nem, nem egészséges.

A párodnak leválási és felnövési, valamint -gyaníthatóan- elköteleződési problémái is vannak. A minden lében kanál anyós által produkált tünetek neve túlkontrollálás.

"De ő csak elszomorodott hogy biztos nem szeretem a szüleit" - hát igen, ha ő nem lenne, és csak úgy találkoztál volna valahol a szüleivel, biztos nem gondoltad volna azt, hogy "de cuki két kisöreg, tök szívesen összeköltöznék velük, kártyázgatnánk hármasban meg ilyenek". Ő "szereti" a te szüleidet? Ha igen, remélem ő is oda akar költözni, úgy szereti. Szerintem ne összeköltözzetek a barátoddal, hanem cseréljetek helyet, mindketten költözzetek át a másik szüleihez, aztán szeressétek őket. Jézus...lehet kifejezetten kedvelni a másik szüleit, de senki sem szereti "ÚGY", nem vágyik arra, hogy bár velük élhetne, miközben más lehetősége is van. Ez tiszta hülyeség. Az ember a saját szüleitől is külön vágyik költözni egy idő után, és saját életet kezdeni, akármennyire szereti őket.

A barátod vagy teljesen kattant, ha ezt így gondolja, vagy - ami esélyesebb - ez csak egy bullshit mondat tőle, amit lebiggyesztett szájjal, síri hangon előadhat, hogy bűntudatot és sajnálatot keltsen benned, hogy az legyen, amit ő akar. Melyik szülőjétől tanulta vajon az érzelmi zsarolást és a manipulációt?

Amúgy nem is tudja, hogy még csak ki sem jössz az anyjával, és zavar a kotnyeleskedése? Mondd meg neki. Az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy utálod, sőt lehet, hogy van egy olyan oldala, amit kedvelsz, de együtt élve ezek miatt egész biztosan megutálnád hosszútávon, mert a pohár cseppenként csak telik, telik, és nincs idő kiüríteni. A jó kapcsolatot könnyebb távolabbról megőrizni olyanokkal, akiket nem te választottál.

"Ha lesznek gyerekeink akkor így könnyebb" - vagy nehezebb! Van itt számos kérdés, ahol panaszkodnak a kismamák, hogy a folyton beleszóló, belenyúló anyós miatt az egyébként fárasztó, de boldog babázás rémálommá vált, és nap mint nap majd' felrobbannak az idegtől.

Mondd meg egyértelműen, kertelés nélkül a barátodnak, mi a véleményed erről, te hogyan akarod, miért úgy, és miért nem így. Jó esetben kicsit felnyitod a szemét arra, hogy ez a hozzáállás nem egészen normális, és a jövőbeni kapcsolatainál is számíthat rá, hogy ugyanezen fognak zátonyra futni, ha nem változtat.

De sajnos arra nem sok esélyt látok, hogy rövid távon akkorát változzon, hogy neked jó legyen. Általában vagy hosszú évekig tart, mire kis jóindulattal elviselhető szintű leválást sikerül összehozniuk, vagy sorra becsődölő kapcsolatok után agglegényként öregednek meg anyu szoknyája mellett, és még mindig nem értik, miért. A kilátásokat javítja az, hogy még nagyon fiatal (ha ugyannyi, mint te), és rontja az, hogy elég durván nyomja ezt az "anyukám/apukám a mindenem" stílust.

Te ismered a legjobban. Gondold át, és döntsd el, hogy szakítasz vele, vagy még adsz neki időt, próbálkozol. De húzd meg a határt, hogy mi az, aminél alább nem adod, és mennyi az az idő, aminél többet nem vársz. Nehogy abban a helyzetben találd magad, hogy összekötötted vele az életed, de örök második (harmadik) maradtál a szülei után, és boldogtalan vagy, vagy túl sok időt vesztegettél rá, mire beláttad, hogy ez nem fog menni, és lemaradtál az életed egy szakaszáról.